Anna Magnani jubilál

Törvénytelen gyermek volt, anyja még csecsemőként magára hagyta, hogy megkeresse egyiptomi származású apját. Annát nagymamája nevelte fel Róma nyomornegyedében, a Trasteverén. A fiatal lány egy vándortársulattal évekig járta Itáliát, majd 1934-től kapott jelentéktelen filmekben jelentéktelen szerepeket.

A következő évben férjhez ment Goffredo Alessandrini rendezőhöz, aki azonban művészileg leszólta, fűvel-fával csalta, így útjaik hamar szétváltak. 1940-ben találkozott a nála kilenc évvel fiatalabb Massimo Seratóval, tőle született meg 1942-ben fia. A második világháború alatt Toto revütársulatában lépett fel, itt fedezte fel Vittorio de Sica, aki Török Rezső Péntek Rézi című vígjátékának főszerepét bízta rá - ez volt az első és utolsó komikaszerepe a filmvásznon.

Pályafutásában a fordulatot 1945 jelentette, amikor Roberto Rossellini és Sergio Amidei úgy döntött, nem zárt stúdiókban, hanem eredeti helyszíneken forgatják a neorealizmus alapfilmjét, a Róma nyílt várost. A főszerepet játszó Anna Magnani az új rendezői stílus szimbóluma lett, egyik filmet a másik után forgatta. Ekkor már Rossellini felesége volt - igaz nem sokáig, mert megjelent a színen Ingrid Bergman. Férje a Stromboli forgatásán ismerte meg közelebbről a svéd származású filmsztárt, aki a válás kimondásakor már gyermeket várt.

Magnanit az ötvenes években a neorealizmus örökségét felhasználó olasz és francia rendezők, Luchino Visconti, Luigi Castellani, Jean Renoir, Claude Autant-Lara foglalkoztatták. Hazájában nem volt nála népszerűbb színésznő, az olaszok becsülték, szerették, tisztelték. Hollywood csábítására 1955-ben elvállalta a Tetovált rózsa női főszerepét, a forgatókönyvet Tennessee Williams egyenesen az ő személyére szabta. Magnani 1956-ban - első olasz színésznőként - elnyerte a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat, s 1958-ban Cukor György Vad a szél című filmjében nyújtott alakításért ismét jelölték a kitüntetésre.

Róma iránti nosztalgiája vitte haza, ahol Pier Paolo Pasolini 1962-ben rábízta a Mamma Roma címszerepét. A sorsától szabadulni képtelen prostituált megformálása igazi jutalomjátéknak bizonyult, bár színésznő és rendező viszonya nem volt zökkenőmentes. Pasolinit zavarta Anna erős egyénisége, aki viszont úgy érezte, hogy kihasználják. Ezután már csak Stanley Kramer filmjében (A Santa Vittoria titka) játszott, majd Fellini Rómájának egy epizódjában saját magát alakította.

Anna Magnani sohasem volt sztár. Játékát mindig szenvedélyes érzelmek hevítették, ő maga a valóságban is olyan római asszony és anya volt, mint akiket oly emlékezetesen formált meg a filmvásznon. 1973. szeptember 26-án hagyta el örökre az örök várost, hasnyálmirigy-rákban halt meg az egyik római kórházban. Az olasz posta március 7-én bélyeggel tiszteleg emléke előtt.