Eötvös-opera

Szinte napra pontosan tíz évvel a Három nővér című operájának legendás ősbemutatója után - amelyet azóta a világon 22 városban játszottak óriási sikerrel - a magyar zeneszerző legújabb művét ismét a lyoni közönség láthatta először. Ráadásul ugyanannak a japán butó-táncmesternek, Amagacu Usiónak a rendezésében, aki a Csehov-darab zenei feldolgozását is 1998-ban színre vitte.

A Lady Sarashina egy, a japán császári udvarban élt XI. századi előkelő költőnő naplótöredékei alapján született, amelyekből Eötvös Péter először egy 50-perces "színpadi hangjátékot" komponált 1999-ben Ivan Morris: As I crossed a Bridge of Dreams (Álmok hídján mentem át) címmel megjelent angol fordítása alapján. Ebből a zeneszerző felesége, Mezei Mari írta az angol nyelvű librettót. A művet Hamvai Kornél fordításában és Almási-Tóth András rendezésében a magyar közönség is láthatta.

Az előadás láttán a színésznők alakításának köszönhetően lett egyértelmű, hogy a történet továbbírható operává - mondta a zeneszerző-karmester az MTI-nek a premier után Lyonban. Kovács Adél játszotta a főszerepet 2001-ben a budapesti Thália Színházban és - a legelső, donaueschingeni előadásban a Sarashinát alakító Claire Bloomhoz hasonlóan - olyan gyönyörűen beszélt a zeneszerző szerint, hogy onnan már "könnyű volt a főhősnőt az ének felé elemelni".

A Lyoni Operaház felkérésére született angol nyelvű operában az életét mesélő Sarashinát Mireille Delunch szoprán alakítja, aki körül egy szoprán-mezzoszoprán-bariton trió (Ilse Errens, Salomé Kammer és Peter Bording) formálják meg a főhősnőnek az egykori japán császári várostól, Kiotótól Szarasináig tartó utazásairól szóló visszaemlékezéseiben feltűnő összesen 13 szereplőt.
Az operának nincs összefüggő sztorija, a jelenetek nem egymásra épülnek, hanem a költői képek egymásutániságából kell, hogy kialakuljon végül a nézőben a költőnő személyisége - vallja Eötvös Péter.

Sarashina történeteiben a tájat, templomokban tett zarándoklásait, a halálról és életről való gondolatait, álmait és egyetlen rövid szerelmének történetét meséli el. A nagyzenekari hangszerelésben a fúvósoké a főszerep, s a zeneszerző három visszhangként felelgető klarinétot is elhelyezett az ezerfős közönség között. A nézők fülébe való suttogást vagy éppen a különleges térhatást szolgálja egy-egy mellékszereplőnek a kézi mikrofonok időnkénti használata, az álomjelenetekben pedig hárfa, cseleszta és csengettyűk teremtik meg a sajátos hangulatot.

A kellékek nélkül, egyetlen mozdulattal új ruhává átalakítható, színes japán jelmezekben játszó énekesek irányítója, Amagacu Usio számára az örökkévalóság a rendezése kulcsszava. Eötvös Péter ugyanis azt kérte tőle - árulta el az MTI-nek, ne az legyen számára a legfontosabb, hogy egy nagy klasszikus japán műről van szó és hogy ezer évvel ezelőtt játszódik. A rendező-koreográfus szerint mindkettőjüket az emberi létezés univerzalitása érdekli, az, ami mindannyiunkban örök és közös.

"Nagyon komoly zenéről van szó, de a komolyságában van egyfajta komikus is. Igazi színház" - válaszolta a rendező az MTI azon kérdésére, hogyan jellemezhető szerinte Eötvös Péter zenéje.

A Lady Sarashinát március 16-ig összesen ötször játssza a Lyoni Operaház a zeneszerző vezényletével, majd a jövő évadban a párizsi Théatre National de l,Opéra-Comique tűzi műsorára.
Eötvös Péter legújabb művének ősbemutatójával vette kezdetét a kortárs színpadi zene legkülönbözőbb műfajait felölelő Lyoni Zenei Biennále. A Franciaország második legnagyobb városában március 4. és 20. között zajló nagyszabású fesztiválon harminc zenei eseményre (opera, zenés színház, táncelőadás, világ- és elektronikus, valamint dzsesszkoncert), köztük húsz világpremierre kerül sor. A szervező GRAME Zenei Központ a biennále programjait az idei évre művészeti vezetőként meghívott Eötvös Péterrel közösen állította össze, akinek műveit kilenc estén át élvezheti a lyoni közönség.