A művészetnek a sötét középkort követő megújítása, reneszánsza a XIV. évszázadban kezdett kibontakozni. A kutatók szerint 1380 körül Cennino Cennini - tanult és jó körökben nevelkedett udvaroncként - már írásban is összefoglalta a művészet új irányát. Könyve, az Il libro del'Arte (A művészetek könyve) a legelső ilyen tárgyú összefoglaló írásmű. Cenniniről mind ez ideig azt tartották, hogy nagy jelentőségű művészeti szakíró, ám ő maga nem alkotott. Most azonban a tévhit megdőlni látszik, hiszen a berlini Képtárban, a Gemeldegalerie-ben megnyitott kiállításon április 13-ig két festménye is látható.
A műértők szerint egy pápát, illetve egy bíborost ábrázoló festmények a Giotto-iskolát követő Gaddinál tanult Cennini alkotásai. A könyvében Cennini azt is megemlíti, hogy a Siena-hoz közeli Cole Val d'Elsa-ban született. Sajnos, születése idejét nem jegyezte fel, azt a XIV. század első éveire, azaz a trecento (olaszul háromszáz, azaz 1300-as évek) elejére teszik.
A művészetek áldotta Toszkánában művelődött, majd tizenkét évig Agnolo Gaddinál ismerkedett a művészetekkel. Gaddi apja, Taddeo Gaddi viszont az irányzatnyitó Giotto di Bondone (1266-1337) tanítványa, majd műhelyének örököse volt. Később Cennini a padovai fejedelmi udvarban is szolgált. Volt tehát elegendő ismerete a máig elismert alapműve 1380 körül való megírásához. Ő fejtette ki először, hogy a művészt a kézművesség fölé a fantáziája emeli, mert olyasmit is képes látni, ami nincs. Korábban, a középkorban a képzőművészet elsősorban az uralkodók és az egyház történeteinek illusztrálását szolgálta, a művészeket afféle iparosoknak tekintették, akiknek kötelességük uruk dicsőségére alkotni. Jellemző, hogy a számos középkori képzőművészeti alkotás szobrászának, festőjének nevét fel sem jegyezték. Csak azt, hogy kit ábrázol a mű, vagy hogy melyik várban, templomban található. A csodálatos román és gótikus épületek alkotóit is legtöbbször csak a keresztnevükön, mesterként említették meg. A reneszánsz, melynek szülőbölcsője az olasz Toszkána tartományban ringott, ezen túlemelkedve, a régi görög-római irányzatokat igyekezett újraéleszteni.
Az eddig csupán kiemelkedő szakíróként számon tartott Cennini két festményét a berlini Egyetem és a Gemeldegalerie hatékony együttműködése során az ottani raktárakból keresték elő, vizsgálták meg, renoválták és most ki is állították. Odakerülésük történetét még kutatják. A szakértők szerint a műveket a festő Giottóétól és Gaddiétól a kissé keményebb vonalvezetés és kontúrok alapján lehet megkülönböztetni.
