Ezeknek 15 százaléka okoz kárt a környezetnek, a gazdaságnak, az egészségnek. Köztük van a szürkemókus, az Ázsiából és Oroszországból származó különböző medúzák, az amerikai vidra vagy a nutria.

A szürkemókusok inváziója Angliából indult ki, ahová az első párt Amerikából vitték Cheshire-be, egy park színesítésére 1876-ban. Azóta két és fél millióra szaporodtak, míg a vörösmókus 5 milliójából csak 160 ezer maradt.

Az elmúlt hetekben egy angol parlamenti képviselő bizottság felállítását kérte a probléma megvizsgálására. A két fajta között ugyanis az együttélés lehetetlen, ráadásul a szürkemókusok olyan vírusok hordozói, amelyek elpusztíthatják a vörösöket, nekik maguknak azonban nem ártanak. A képviselő szerint az eddigi kormányintézkedések túl erélytelenek voltak.

Olaszországban még a vörösmókusok vannak többségben, de a szürke rendületlenül szaporodik. Az első párt egy olasz diplomata hozta magával Washingtonból Torino környékére.

Adatok 2000-ig bezárólag állnak rendelkezésre. Ezek szerint három nagy populáció él az országban: a legnagyobb Torino, Cuneo környékén, számuk 4 ezerre tehető, Genova körül mintegy 200 él, a harmadik, a legveszélyesebb Ticino lombardiai lejtőin telepedett meg, nagyságrendje nem ismert, de elterjedhet nemcsak Észak-Olaszország egészére, hanem Franciaországra, Svájcra és innen Közép-Európára.

Az Európai Mókus Kezdeményezés jelentése szerint az évszázad végére 11 millió szürkemókus lesz Olaszországban. A vadon élő állatok nemzeti intézete (IFNS) már többször tett javaslatot a kiirtásukra, de az állatvédők ezeket mindig megtorpedózták - írta a Corriere della Sera című olasz napilap.