A sorozat eddig megjelent kötetei: Jovián György (2003), Gerber Pál (2003), Geszler Mária Garzuly (2004), Móder – Ötdimenziós acélköltészet (2005).
Várady Róbert festészete, különös tekintettel a legújabb műveire, azt a kettősséget viseli magán, hogy a hálózatok, konstrukciók virtuális világában, kibernetikus terében hogyan tartható meg a köznapisággal és partikularitással konfrontálódó, individuális művészi én. Művészetének fő inspirálója a költészet (Hölderlin, Georg Trakl, Novalis, Pilinszky stb.), a matematika (Fraktálok-sorzat) és e kettőt egyesítő filozófia. Mindezek persze csak ihletői a festményeknek, nem egy-egy gondolat didaktikus illusztrációi.
A monográfia íve a korai figuratív festészetétől a fraktálok absztrakt képiségén át az újra megtalált figurativitásig vezet. ívelő időszakot. Míg a Fraktálok-sorozatának is az alapmotívuma az ismétlődés, reprodukálás gondolata, a szemet becsapó optikai játékok, a későbbi Szimulakrumok-képein is előkerül ez a probléma, ami a klónozás-témájú művein nyer explicit formát. (A klónozó háza, Gén-kép stb.)
Várady művészetében egyaránt vonzódik a kultúra hagyományos értékeihez, de ugyanakkor nyitott a tudomány és a művészet legújabb tendenciái iránt is. Festészetében ez a kettős érdeklődés vizuálisan is megjelenik. A szimulakrumok és klónok világa után manapság a magas kultúra és tömegmédia ikonjai szembesülnek egy-egy festményén, mint például Heidegger találkozása a Terminátorral esetében.
A szerző, Bordács Andrea esztéta, több cikkében is foglalkozott a technológia, illetve a virtuális tér és a hagyományos művészet kapcsolatával, az interface képzőművészeti fogalmával, mely kérdéskörök hangsúlyosan tematizálták Várady Róbert művészetét elemző eddigi írásait is.
