Interjúalanyunkkal a Képviselő Irodaházban találkoztunk. Dr. Gruber Attila szobája otthonosan van berendezve, a polcokon különféle focitrófeák sorakoznak, míg a falat vadászgépek fényképei borítják. Mint később megtudjuk, a képviselő úr nagy szenvedélye a repülés, van is egy saját vitorlázógépe Siófokon. Emellett családi portékat is felfedeztünk itt-ott.

Beszélgetésünk alatt nagy a sürgés-forgás az irodában, hiszen kora délután a Külügyi és határon túli magyarok bizottsága ülésezik, melynek Gruber Attila is tagja.

„Zimmer Ferivel többet nem lehet turistákat idecsalogatni...”



Képviselő úr, ön a városi tanács tagjaként 1995-től, parlamenti képviselőként pedig hat éve képviseli Siófok, Tab és a környező térség lakóit. Ha csak az utóbbi időszak eredményeit, keserűségeit nézzük; milyen lényeges változások történtek választókerületében?

Kezdjük ott, hogy negyvenhárom helység tartozik hozzám, két várossal (Tab és Siófok). Ez utóbbi településsel mint a város tanács tagjai is foglalkozom, így minden fontos fejlesztéssel gyakorlati szinten is találkozom. Ám először hadd számoljak be a környező térség fejlesztéseiről, változásairól! A Koppány völgyében egy amerikai cég fúrásai nyomán gázmezőt találtunk, ami elégnek bizonyult a környék lakossági energiaellátásához. Sajnos azonban ez a készlet kimerülőben van. Igalban pedig végrehajtottuk a gyógyfürdő bővítését. Ez azért jelentős, már évtizedeken keresztül semmiféle beruházás nem történt a községben.
Fontos kiemelni, hogy a part menti települések életében jelentős változást hozhat a völgyhíd miatti teherautó-forgalom átrendeződés. Kényelmes és biztonságos lesz a közlekedés a tó mentén.
Ami Siófokot illeti: itt figyelhető meg a leglátványosabb fejlődés. Ehhez azonban szükség volt a rendszerváltás utáni hullámzó turizmus újbóli felíveléséhez. Ki kellett hevernünk azt a sokkot, hogy Zimmer Ferivel többet nem lehet turistákat idecsalogatni, és hogy a keletnémet-nyugatnémet családi találkozók ideje is lejárt. Most értünk el oda, hogy nosztalgiából jönnek a Balatonhoz azok az egykori NDK-sok, akik a rendszerváltás előtt gyerekként először itt találkozhattak a nyugattal.

Számszerűsítve mit jelent ez? Milyen tendenciák határozzák meg a balatoni idegenforgalmat?

Tavaly egymillió vendégéjszakát töltöttek el a térségben. Átstrukturálódott azonban a vendégek összetétele is: távolról sem németek jönnek zömében. Tömegesen érkeznek például oroszok, és egy holland utazási iroda, a Rainbow Tours érdekeltségei révén a Benelux-országokból is jönnek. Ők főleg fiatalokra specializálódnak, aminek sajnos megvan az árnyoldala. Ezek a fiatalok ugyanis nem a legköltőképesebb társaságot jelentik, és kulturális hátterükben is akadnak hiányosságok, így bőven adnak munkát a közbiztonságiaknak.

A belföldi turizmus is átalakult?

Változott a magyarok üdülési szokása is. Mellettünk vonul el az Adriára sietők had, ám akiknek nincs lehetőségük hosszabb nyaralást tervezni, vagy szeretik minden hétvégén jól érezni magukat, ők áttértek a péntek-vasárnapi vakációzásra, amihez ideális terep Siófok. Felértékelődött és sokakat vonz a Galerius fürdő is, hiszen a városban eddig csak néhány nagy szálloda wellness-részlegében lehet rossz idő esetén fürdeni. Még a Széchenyi-terven megpályázott összegből sikerült három szállodát is felújítani: jelenleg a Vértes, az Azúr és a Residence Hotelben egész évben magas éttermi és wellness szolgáltatásokkal várja az ide látogatókat. Ezeket azért kell kiemelni, mert tágítják az évente csupán három hónapra korlátozódó szezont.

Kis város, nagy tervek
Ejtőernyősök és a műszaki értelmiség

A turisztikai szezon kitolódása a városban milyen fejlesztéseket követelt meg?

Siófoknál esetében többet is. Teljességgel megújult a város főtere: sokkal parkosabb, nyitottabb köztér keletkezett. Idén pedig óriási arculati változásba fogunk: teljesen megújítjuk a víztorony környékét. Építünk egy plázát, a föld alatt pedig mélygarázst helyezünk el. A jelenlegi központi áruház betonmonstruma helyén park lesz. A fő utca egy részét lezárjuk, és sétálóövezetté alakítjuk: kiülős-kávézós hangulata lesz a belvárosnak. Ezzel együtt folytatjuk a járdaépítést is. Megdöbbentő adat, de igaz: a 24 ezres Siófoknak ugyanolyan hosszú járdarendszere van, mint a 70 ezres Kaposvárnak. Így ennek fejlesztése, karbantartása nagy megterhelést jelent a városra.

Hogyan fogadták ezt a siófokiak? Egy pláza felhúzása szinte mindig konfliktusokat szül a beruházók és a lakosok között.

Rendkívül pozitív fogadtatásra talált a koncepció, annál is inkább, mert sokan hiányolták, hogy évek óta nincs semmiféle mozi a városban. Se kerti, se fedett. A helyi fiatalság Székesfehérvárra jár filmet nézni, ami abszurd állapot.

Mi a helyzet a vízparton? Siófokot a legtöbben mégiscsak a Balaton miatt keresik fel..

Valóban. A hajóállomás mellett építünk a strandra egy modern fogadóépületet, kifejezetten a családosok számára. Pelenkázóhelyiséggel, szociális blokkokkal: ez jelenleg egyedülálló a régióban. Ami viszont igazán nagy tétel: megvásároltuk a repülőteret...

Már tervezték ezt egy ideje.

Így van! 1990-ben az akkori önkormányzat meg is vásárolta a kezelői jogot a Magyar Honvédségtől, azonban, mint kiderült, ez a jog csupán a kifutópályára vonatkozott. Az összes épület az LRI tulajdonában maradt. Ezért az önkormányzat végül elállt a szerződéstől. A repülőtér megvásárlása közlekedési szempontból volt fontos. Siófok egyfelől vasúti csomópont – rajta vagyunk a Budapest-Fiume vonalon, másfelől itt fut át az Ukrajnától az Adriáig vezető közút, illetve rendelkezik egy reménybeli tengeri összeköttetéssel, ha a Sió-csatorna hajózhatóvá válna. A teljességhez már csak a légi közlekedés hiányzik. Egyébként a harmincas években Siófokot Budapesttel rendszeres polgári hidroplánjárat kötötte össze.