Képviselő asszony, Brüsszelben köszöntik a nőket március 8-án?

Ó, hogyne. Nagy konferencia volt itt a héten, amelyen arról beszélgettek a résztvevők, hogy milyen az Európai Parlamentben egy képviselőnő élete, úgyhogy nagyon is számon tartja az európai közvélemény a nőnapot. A napokban én is szerveztem egy ülést, amely a romákról szólt, de többször is megemlítettük, és az előadásokban hangsúlyoztuk, hogy a roma nőknek a helyzete mennyire különösen nehéz Magyarországon és másutt is. Ha ki akarnak törni a régi hagyományok közül, és értelmiségivé akarnak válni, akkor szembetalálják magukat a saját közösségükkel, ugyanakkor az új közösség is nehezen fogadja be őket.

A női egyenjogúság tekintetében az unió mely nemzetei járnak élen, melyek a sereghajtók?

Hogy egy országban milyen a nők helyzete, annak általában kulturális, történelmi és szociális okai is vannak. Ezzel magyarázható, hogy az északi országok -, ahol a szociáldemokrácia nagyon régi hagyományokkal rendelkező sikeres politikai irányzat - rendkívül sokat értek el a nők esélyegyenlősége terén. Messze-messze kimagaslanak a skandináv országok - Svédország, Dánia, Finnország -, mert azokban az országokban nagyon erősen beépült a kultúrába az, hogy nő és férfi egyenrangú, egyáltalán az egyenrangúság gondolata szilárd és beágyazódott a társadalmi gondolkodásba. Ennek következtében ott a legkisebbek a bérkülönbségek az azonos munkát végző nők és férfiak között, ott a legmagasabb a női foglalkoztatás. Ott a legjobban megoldott a gyermekellátás, tehát az állami ellátórendszerek ott működnek a legjobban. A férfiak partnerek abban, hogy gyerekeket neveljenek, és a családi életből, a háztartásból kiveszik a részüket. A sereghajtók a déli államok, mi pedig valahol előttük kullogunk meglehetősen patriarchális gondolkodásmódunkkal, de talán nem a legutolsó helyezéseket érjük el.

A hat év baloldali kormányzás mennyit változtatott a korábbi állapotokon? Említette, hogy az egyenjogúság kérdése prioritást élvez a szociáldemokrata programokban.

Az MSZP programjában is prioritást élvez, és mindig hangsúlyozzuk, hogy a foglalkoztatásban, a gazdasági életben, a politikában való női részvétel kiemelten fontos. Ugyanakkor hat év alatt az egész társadalmi közgondolkodást nem lehet átformálni Amikor említettem, hogy patriarchális hagyományaink vannak, akkor több száz éves begyökerezett kultúrára gondoltam, amiből azért nagyon komoly kitörést jelentett az, hogy az utóbbi másfél évtizedben a nők felsőoktatásban való részvétele megnövekedett; ma már több fiatal nő tanul az egyetemeken, mint ahány férfi, ami belépőt jelent a munka világába, és ez egyfajta biztosíték is az egyenjogúság felé, de nem elegendő. Attól, hogy valaki gazdaságilag egzisztenciát tud teremteni magának azzal, hogy részt vesz a munkaerőpiacon, önmagában még kevés.

Köztudomású, hogy diplomás, nyelveket beszélő, sikeres üzletasszonyok is gyakran válnak például szexuális abúzus áldozatává.

Pontosan, de hogy ne vegyünk ennyire szélsőséges példát: teljesen természetesnek tartja egy ön által is említett nőnek a férje, hogy a feleség az, aki otthon ellátja a háztartást, a gyerekeket.

Balliberális kormányunk van, a női kvóta mégsem ment át az Országgyűlésen.

A kvótát nem kellene egyetlen eszközként bevezetni, hanem egy komplex női esélyegyenlőségi program egyik elemeként. Akkor lenne ez igazán hatékony, ha nem úgy húznánk elő, mint egy csodafegyvert, aminek eredményeképpen felmutathatjuk, hogy számszerűen gyarapodott a női képviselők aránya, hanem alapvetően kidolgozni egy olyan kulturális, gazdaságilag beágyazott, komplex programot, aminek egy része lenne a kvóta.

Egyébként az EU mely országaiban működik a női kvóta intézménye?

Sor országban, és az említett északiak is bevezették, csakhogy nem azzal kezdték. Hatalmas különbség, hogy a skandinávoknál létezett egy egyenlőségre épülő gazdaság- és szociálpolitika, amelynek egy eszközeként alkalmazták a kvótát, mert rá akartak erősíteni az egyenrangúságra, és ez úgy sikerült. Tehát nagyon nem mindegy, hogy milyen közegben, mikor, hogyan vezetjük be a kvótát.

Melyek az unió női egyenjogúságra irányuló főbb ajánlásai, amelyek valamennyi tagállamra illetve a csatlakozni vágyókra is vonatkoznak?

Elsősorban a foglalkoztatás növelése, amely kéz a kézben jár az oktatással. A foglalkoztatás bővítésének több lépcsőfoka van: a rész- és távmunkák megajánlása, rugalmas foglalkoztatási idő, családbarát munkahely; ezek a legfőbb sarokpontjai a női esélyegyenlőségnek a munka világában. Emellett ajánl az unió egy olyan kultúrát, amely azt sugallja, hogy gondolkodjunk a partnerségben, hogy nők és férfiak együttműködése alakuljon ki például a családokban.

Visszatérve az oktatásra és a foglalkoztatásra: Magyarországon az a gyakorlat, hogy azonos iskolai végzettséggel azonos beosztásban dolgozó férfi és nő közül a nő még ma is kevesebbet keres. Hogyan lehetne ennek a diszkriminációnak elejét venni, ha nem törvényekkel?

A szemléletváltás borzasztó lassú folyamat. A törvényeink jók, anélkül nem is léphettünk volna be az EU-ba, ha 2003-ban nem fogadjuk el az antidiszkriminációs törvényt, amely megtiltja azt a megkülönböztetést, hogy eltérő bért fizessenek az alkalmazásban álló nőnek és férfinak. Mégis azt látjuk, amit ön mond, aminek nagyon gyakran az az oka, hogy a munkaadók azt feltételezik: a nő úgyis otthon marad, ha beteg a gyerek, az ő feladata, hogy ellássa a családot. Amíg a gyakorlat tényleg ezt mutatja, addig nehéz ezzel vitatkozni. A munkáltatónak a saját szemszögéből nézve van igazsága, hiszen neki az számít, hogy akkor és ott legyen a munkaerő, amikor és ahol neki szüksége van arra, és esetenként túlórát is vállaljon, de ezt egy nő nem tudja megvalósítani, mert gyereke van, akkor az történik, hogy egy biológiai különbség társadalmi különbséggé, hátránnyá alakul. Megint csak az északi országokra tudok hivatkozni, ahol gyakran a férfiak maradnak otthon a gyerekkel, ők vállalnak részmunkát, otthoni munkát, és a nők mennek el dolgozni. Nem kell, hogy evidencia legyen az, hogy amikor kicsi a gyerek, akkor kizárólag az anya az, aki otthon maradhat; a feladatok megoszthatóak. Hadd mondjak egy személyes példát. Az unokám ötéves. Egyik este felhívtam innen, Brüsszelből, és kérdeztem, hogy hogy van, mit csinál, mire a kislány azt válaszolta, hogy mind a két anya itthon van. Mondta ezt az anyjára és az apjára, mert ő a szülő szóra azt használja, hogy anya, és a két szülő tudja egymást helyettesíteni.

A jelenlegi európai trendek alapján mikorra lehet a nők egyenjogúságának terén jelentős, érdemi változásokat tapasztalni a kontinensen és itthon?

Ha látványos változásokban gondolkodunk, ahhoz még kell néhány évtized.

Egyes nőjogi, civil szervezetek kifejezetten nőnap ellenesek, mert azt vallják, hogy ez a nap csupán a kirakat, az év többi napján meg virágzik a férfiuralom.

Ezzel nagyjából én is egyetértek, egyre kevésbé szeretem a nőnapot, mert úgy érzem, hogy ez az alkalom tényleg csak egy kibúvó a sok hétköznapi teendő alól, és egyre kevésbé érzem azt, hogy lenne valamiféle jelentősége, de ha ügyes az ember, és kitalál valami jót erre a napra, akkor azt használni kell. Egyébként olyan nagyon nem dobogtatja meg a női szíveket, nehogy azt gondolja.