Molnár Gyula azt állítja, hogy a vizualitásnak nincs nyelve, csak kifejezési formái vannak, ezért a könyv borítójára egy olyan arcot rajzolt, amelynek szempillái alól rózsaszín nyelvecskék lógnak ki, bár elismeri, hogy a világ is a vizuális nyelv kifejezést használja. Az MTI-nek igazát azzal támasztotta alá, hogy azt senki nem mondja: "nézed a zenét".
A művész könyve nem album, az volt a célja, hogy ne hagyjon maga után rendetlenséget, mert amivel dolgozott egész életében - és reméli, hogy még fog is -, azt az emberek naponta látják, kidobják, mert ez cégreklám, gyufacímke, vagy kulturális eseményre invitáló szórólap, rajta grafika, de a világ is nagyot változott. Nincs már Ganz Danubius és még számtalan gyár vagy üzem, de még filmplakát sem.
A rendhagyó kötet előzéke sem üres, ahogy lenni szokott, hanem dekorációnak ott van a grafikus születésnapján, 1946. október 31-én megjelent Magyar Nemzet II. évfolyam 245. száma, amelybe belefotózva a kétéves Molnár Gyula hintalovon, a képen felirat: nem számít, hogy a hintalovad hány háborúban vett részt: Légy optimista!
A művész maga is azt mondta, hogy a könyvvel szeretné az embereket fölvidámítani, mert "az élet gyönyörű!" Ez a "képregény" az élete, ötezer rajzból 500-at válogatott be a könyvbe. Akit érdekel a magyar valóság az 1970-es évektől a 2000-es évek elejéig, jól fog szórakozni, mert Molnár Gyula nemcsak magánrajzait és reklámgrafikáit tette a kötetbe, hanem rövid kommentárokkal, szarkasztikus szövegekkel is ellátta a képeket.
A legvégén, a könyv előzékéből kiderül, hogy 2005-ben 1958-höz képest 170-szer drágább a metrójegy, 1 forint helyett 170 forint, a 400 forintos cipő akkor már 19,990 forint volt, s a 9 forintos sörért 250 forintot kellett fizetni.
Több barát, tanártárs is írt a könyvben. Fitz Péter művészettörténész szerint Molnár Gyula "szemléletmódja nem változott, a világ derűs szemlélete, irónia, érzékenység és professzionalizmus minden korszakában jelen van."
A könyvet az Enciklopédia Kiadó gondozta, s többek között Babarczy Eszter eszmetörténész, Kemény György grafikus, Kopek Gábor fotográfus, a MOME rektora beszélget róla a galériában, a kiállítás megnyitása előtt.
A tárlaton, ahogy Molnár Gyula elmondta, nem a könyv illusztrációja lesz a falakon, hanem egy újrafogalmazott anyag. Tíz asztalon fogják elhelyezni a könyveket, s aki végignézi a kiállítást, utána leülhet az asztal mellé és nézegetheti a kötetet. A művész-tanár így akarja hétköznapivá tenni a tárlaton is a saját művészetét, az alkalmazott grafikát.
Molnár Gyula 1971-ben szerzett diplomát az Iparművészeti Főiskola typo-grafika szakán. Mestere volt többek között Ernyei Sándor, Konecsnyi György és Kass János. A főiskolán 1989-től tanít, 1998 és 2006 között tanszékvezető, azóta a tervezőgrafika szak szakvezetője. Számtalan szakmai kitüntetés birtokosa, 1999-ben Ferenczy Noémi-díjjal ismerik el kiemelkedő iparművészeti tevékenységét.
Molnár Gyula kiállítása április 7-ig tart nyitva az I. kerület Batthyány utca 65. alatt, a Ponton Galériában.
