Zeneszerzőként, karmesterként, hangszerelőként, menedzserként és producerként beírta a nevét a klasszikus zene, a jazz, a rhythm and blues és a popzene történetébe. Oscar-díjas filmzeneszerző, 27 Grammy-díj birtokosa (köztük életműé), csaknem nyolcvanszoros jelölt. Csak a Billboardon 11 albuma és több lemeze volt listavezető.
Quincy Delight Jones Chicagóban született 1933. március 14-én, családjával Seattle-be települt. Korán érdeklődött a zene iránt, az iskolában bíztatták, hogy tanuljon zenélni, ő a trombitát választotta tízéves korában.
Húszéves sem volt, amikor Bostonban, a Schillinger House - a későbbi legendás Berklee School of Music - növendéke lett. Ezt a híres zenei műhelyt is szűknek érezte, amikor hívták, hogy trombitásként csatlakozzék Lionel Hampton zenekarához.
Az ötvenes évek eleje New Yorkban érte, s közelebbi kapcsolatba került Cannonball Adderleyvel, Count Basie-vel, Tommy Dorseyval, Dinah Washingtonnal és másokkal. Hangszerelőként, dalszerzőként kereste mellettük a kenyerét.
Játszott Dizzy Gillespie együttesében, aki zenekarának vezetésével is megbízta. Az ötvenes évek elején jelent meg első saját albuma svéd és amerikai muzsikusokkal. A This Is How I Feel About Jazz 1956-ban adták ki.
Egy ideig Párizsban is dolgozott: Nadia Boulanger-nál tanult zongorázni, később Michel Legrand, Jacques Brel és Charles Aznavour, valamint az idelátogató amerikai zenészek hangszerelője volt.
A hatvanas években Ray Charlesszal, gyermekkori barátjával dolgozott, majd Sydney Lumet és mások oldalán belekóstolt a filmzenébe is. Nem hiába: több mint negyven film zenéje kötődik a nevéhez, köztük a Forró éjszakában, a Hidegvérrel és a Gyökerek című alkotásoké.
A hatvanas években ismét Count Basie-vel, dolgozott, de közben más zenékkel is foglalkozott. Lemezt készített például Tonny Bennett-tel, Frank Sinatrával (több albumának hangszerelője és zenei rendezője volt.)
Eközben 1969-ben elkészítette egyik legsikeresebb, a szakma és a közönség által ünnepelt Walking In Space című albumát. A hatvanas években a Mercury kiadó zenei igazgatója lett.
A hetvenes-nyolcvanas években a jazz mellett a soul és popzene fontos "tényezője" lett. Paul Simonnal, Aretha Franklinnel, Rufusszal és Chaka Khannal dolgozott. Michael Jacksonnal a Thriller című, sokszoros Grammy-díjas albumot készítette, több mint 100 millió kelt el belőle. Közös munkájuk volt a Bad, ebből több mint 30 millió fogyott.
A jazz óriásai közül az említetteken kívül Miles Davis is alkotótársa volt. Producerként jegyezte az éhező afrikaiak megsegítésére írt We Are The World című dalt.
Összes megjelent lemezeinek száma a válogatásokkal együtt jóval több száznál, a legkitűnőbbeket is hosszan lehetne sorolni. Az egyik legsikeresebb közülük az 1980-as The Dude, amellyel a következő évben elnyert számos Grammyt.
Bírálták, amiért túl sok műfajban próbálkozott, elismeréseinek, díjainak száma azonban félresöpörheti a kritikákat. A szakmai díjat mellett kitüntették a Francia Becsületrenddel, amelynek első amerikai születésű zenészként megkapta a parancsnoki fokozatát.