A tenyésztett gyöngyök esetében az idegen testet mesterségesen ültetik a kagylóba, amelyet az gyöngyházba ágyaz.
Minden egyes gyöngyszem egyedi, mindegyik másképpen ragyog. Selyemzsinórra vagy szalagra fűzve, no meg aranyba ágyazva és brillekkel körítve ők az ékszerek királynői.
A legismertebb gyöngyfajták: a sósvízi tenyésztettek közül klasszikus a japán Akoya, amely magas fényű, fehér, 3-10 milliméter nagyságú, gömbölyű.
Az édesvízi gyöngyöket Kína folyóiban mag nélkül tenyésztik. Szín- és formaviláguk egészen különleges.
A mélytengeri gyöngyök - különösen a Tahitiról származó feketék, amelyek 15 milliméter átmérőjűek is lehetnek - igen értékesnek számítanak - mondta a tudósítónak Németh Piroska, a világhírű Schoeffel cég magyarországi képviselője.
Különösen elegánsak a csendes-óceániak, főleg amelyek Ausztrália északi partvidékéről és az indonéz szigetvilágból származnak. Színük arany, krémszínű vagy ezüstös fehér. Nagyságuk elérheti a 20 milliméterest is. Egy ilyen gyöngysor már nemcsak ékszer, de komoly befektetés.
Mitől függ azonos fajtán belül egy gyöngy minősége és értéke? A szakértő szerint öt fontos kritérium létezik: a lüszter, vagyis a fény - ez a legfontosabb kritérium - a nagyság, azaz a rárakódott réteg mennyisége, és a forma: a gömbölyű és a csepp alakú gyöngyök a legértékesebbek.
A felületet illetően a sima, úgynevezett piké nélküli a legideálisabb, de ez nagyon ritka. A kis pikék, azaz alig látható domború részek vagy mikro nagyságú horpadások nem hibák, hiszen ezeket is a természet alkotta.
Az ötödik tényező, a szín kiválasztásánál elsősorban az ízlés dominál. A csendes-óceániak közül az aranyszínű értékesebb, mert ritkább, mint a fehér.
De ez még csak az alap: egy gyöngysorban minden egyes darabnak harmonizálni kell a fény, a forma, a szín, a nagyság, a felület tekintetében - a szakértők tehát igen gondosan válogatják őket.
Egy-egy gyöngysor árát a láncban található szemek minőségén kívül a divat, az újdonság és maga az érdekes kompozíció - azaz a designer munkájának értéke - is nagyban befolyásolja.
Míg a drágakövek és a briliánsok alkalmi ruhákhoz illenek, egy-egy szolidabb gyöngysort bármilyen öltözékhez fel lehet venni.
Bizonyos pozícióban - amerikai vagy nyugat-európai politikusok és feleségeik, diplomaták, gazdag üzletasszonyok - szinte kötelező a gyöngysor. Nappalra mindig szolid, kicsi, estére azonban lehet brillekkel kombinált - már azoknak, akik megengedhetik maguknak ezek megvásárlását.
A fülbevaló, a karkötő és a nyaklánc nappalra "sok" - de estére is csak akkor engedhető meg, ha maga a ruha nem díszes, kevéssé feltűnő.
Az ötvenes-hatvanas években igen kedvelt tekla gyöngy - amelynek a csehek a mesterei - voltaképpen préselt üveggyöngy, amelyet speciális technológiával, gyöngyházszínű "halezüst" hozzáadásával próbálnak igazivá varázsolni.
A jó minőségű tekla sem olcsó és szép láncokat tudnak belőle készíteni, de természetesen nem tudja megtéveszteni az ékszerészeket.
