A hírügynökség idézi Barack Obamának a héten tett nyilatkozatát arról, hogy a rasszizmus olyan téma, amelyet a nemzet ma sem hagyhat figyelmen kívül. A demokrata elnökjelöltségre pályázó politikus a faji alapú megosztottságon való felülemelkedésre buzdította honfitársait, elhatárolódva egykori lelkipásztorának még 2003-ban tett, a minap nyilvánosságra került gyújtó hangú kijelentéseitől, amelyekben Wright tiszteletes rasszistának minősítette az Egyesült Államokat.
A 300 milliós amerikai népességből a 40 millió feketebőrű ma a lakosság 13 százalékát adja, a hispanoamerikaiak 42 milliós tábora már túlhaladta számukat, és a fekete népesség nő a leglassabban. Az északi ipari államokban (Michigan, Illinois) és a déli Virginiában jelentős arányú, Louisiana és Mississippi államban pedig többséget alkotó városi fekete lakosság a fehérektől elválasztva él, gettószerű elkülönültségben.
Az egyenlőtlenség szembeszökő. Egy fekete esetében kétszeres annak a valószínűsége, hogy munkanélküli legyen (8 százalék a feketéknél a 4 százalékos országos átlaggal szemben), és hogy szegény (a feketék 25 százaléka rendelkezik a szegénységi küszöb alatti jövedelemmel), mint a fehéreknél. Az átlagjövedelme is elmarad a fehérekétől: évi 32 372 dollár, szemben a fehérek évi 51 429 dollárjával (a Census Bureau statisztikai adatai).
Az egészségi adatok is hasonló jellegűek: egy fekete amerikai átlag 6 évvel előbb hal meg, mint egy fehér, s bár a népességnek csak 13 százaléka fekete, a HIV-fertőzöttek 47 százaléka közülük kerül ki és csak 34 százalékuk fehér. Még a kövérségnek is színe van: az amerikai feketék 77 százaléka túlsúlyos, a fehéreknek "csak" 57 százaléka.
A börtönökben hatszor annyi a fekete, mint a fehér, minden tizenötödik fekete rácsok mögött van.
Ugyanakkor a hatvanas évek közepe óta, amikoris kibontakozott a küzdelem a faji elkülönítés ellen, "senki sem tagadhatja, hogy történtek változások" - hangsúlyozta az AFP-nek nyilatkozva Leonard Steinhorn, az American University professzora, aki könyvet írt a fajok közötti kapcsolatokról, és ebben kiemelte, hogy létrejött egy fekete középosztály.
"Az azonban, hogy van haladás, még nem jelenti, hogy többé nem kellene törődnünk a rabszolgaság és a rasszizmus utóhatásaival" - fűzte hozzá a professzor, utalva a Chicago egyetem egyik tanulmányára, amely szerint a fekete fiatalok 60 százaléka úgy érzi, hogy az amerikai társadalom kiveti magából.
Bryan Monroe, a legrégibb fekete magazin, az Ebony alelnöke annak a véleményének adott hangot, hogy gazdasági téren csak "szerény haladás" mutatkozott. "Különbség van a jövedelmekben, de még inkább, óriási a különbség a vagyonok között." A rabszolgaság korábbi korszaka következtében "a feketék nem tudtak ugyanolyan gazdagságot felhalmozni, mint fehér honfitársaik"".
Gary Weaver, az American University nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó tanára szerint azonban "a dolgok mégiscsak radikálisan megváltoztak". Ez a 64 éves fehér értelmiségi 38 éve egy fekete nőt vett feleségül. "Abban az időben Virginia állam tiltotta a vegyes házasságot, akárcsak 17 másik állam. Mindezek a törvények mára megszűntek." "Ma egy elnökségre pályázót látunk, aki kijelenti: +anyám fehér volt, apám fekete+. A haladás tagadhatatlan."
Miközben a két világ közeledik egymáshoz, a napi hírekből kitűnik, hogy "az ország bizonyos részeiben a rasszizmus él és köszöni szépen, jól van" - mondja Bryan Monroe. A Louisiana állambeli Jena helységben ismeretlenek hajdanán lincselésekre használt köteleket akasztottak egy fára, hogy megrémítsék a gimnazistákat - ez a felháborodott feketék tiltakozó tüntetését váltotta ki. Az Ebony alelnöke szerint azonban általános a vélemény, hogy a fiatalságban reménykedni lehet. "Az amerikai fiatalok körében változás tapasztalható, nekik egyáltalán nem jelent problémát olyanok társaságába járni, akik különböznek tőlük" - mondta Monroe az AFP-nek.
