Amit a vámpírokról tudni kell

Azt mindenki tudja, hogy akit megharap egy vámpír, maga is azzá válik. Ezek az emberi vérrel táplálkozó torz lények hullafehérek, csak éjszaka kelnek ki a koporsóból és életben maradásukhoz rendszeresen vért kell inniuk.

A vámpírok hazája Kelet-Európa, de nemcsak Romániában "őshonosak". Az első történetek egyike például Szerbiából ered. A 18. század elején egy orvos utazott a szerbiai Medvedába, ahol a helyiek szerint öt gyilkosságért feleltek a vérszívók. Meg is tudták nevezni a vámpírt, aki néhány évvel korábban még emberként kitörte a nyakát és meghalt. A férfi állítólag harapás áldozata lett a baleset előtt.

Negyven nappal halála után kiásták, és azt látták, hogy friss vér csorog a testnyílásain keresztül, a bomló bőr és körmök pedig újra nőtt. A hagyomány szerint ugyanis a halál utáni negyvenedik napon kelnek ki sírjukból a vámpírok, és vadászatra indulnak az élők között, hogy vérrel töltődjenek fel. Ezért azokat a halottakat, akikről gyanítják, hogy harapást szenvedtek el keresztút alá temetik vagy arccal lefelé helyezik el a sírban, hogy ne tudjanak kikelni belőle.

Vérszívóvá válhat az is, aki vámpír által harapott marhából eszik, különösen gonosz ember, nincs megkeresztelve, esetleg foggal vagy burokban született. Sírját onnan lehet felismerni, hogy nincs annyira mélyre temetve, mint normális esetben az elhunytak. Vámpírlegendákat már a 13. században is feljegyeztek, így a közülük legismertebb, Drakula névre hallgató figura ehhez képest igen későn kelt életre, a 19. század elején.

Az író Bram Stoker álmodta meg Drakulát, akit egy román vajdáról, Vlad Tepesről, más néven Vlad Draculról mintázott meg. A 15. században valóban létező férfi szerette felnyársalni az embereket, több tízezerrel végzett ilyen módon. Így született meg a magas, félelmetes tekintetű, hosszú szemfogú fővámpír, aki a mai napig megihleti a filmeseket is. Talán az sem véletlen, hogy az első és azóta is legismertebb Drakulát alakító színész a magyar Lugosi Béla volt.