Magyarázva a magyarázhatatlant, az iskola igazgatónője a képernyőn azzal mentegette a diákokat, hogy az ifjú merénylő "általában szeret szerepelni, most is nyilván produkálni akarta magát a többiek előtt, de egyébként kulturáltabb viselkedésre is képes". A híradó ezek után más, ehhez hasonló iskolai jeleneteket mutatott be, egyikhez sem fűzve különösebb kommentárt.

A képsorok, ha esetiek volnának is, akkor sem tűrnék a hallgatást! Mindez azonban törvényszerű következménye, korántsem véletlen, vérlázító kisülése annak a közveszélyes folyamatnak, ami az elmúlt évtizedekben a folyton a "tudástársadalomról" szónokló Magyarországon az oktatásban zajlik. A pedagógus szakma erkölcsi és anyagi ellehetetlenítése, az ostobán értelmezett szabadságfelfogás vezetett ahhoz, hogy a katedra ma már veszélyes üzemmé vált, s a tanári hivatás lábbal tiprása nem számít kivételnek. Kosztolányi Dezső 1925-ben írt, "Aranysárkány" című művében a tanárverés még szégyellni való, az éj sötétjében végrehajtott cselekedet volt, 2008-ra ez a tett, ha nem is legitimmé, de majdhogynem szokványos történéssé, színes hírré változott. Ez az, ami ellen - vallási, ideológiai és szakmai hovatartozásunk különbségeit félretéve - a legkeményebben tiltakozunk!

Védjük meg a pedagógusokat!

De a pedagógusokat korántsem a gyerekektől kell megvédeni! Hiszen áldozatok a diákok is, ezt azok a pedagógusok tudják legjobban, akik mindezek ellenére még mindig komolyan veszik hivatásukat. Félreértés ne essék: a gyerekek ütlegelése sem megengedhető! De ahol a társadalom egészével valami nagy baj van, csak ott játszódhatnak le tanárverési jelenetek.
Ha a pedagógusokat védjük, azzal védjük meg a gyerekeket is!

Követeljük, hogy a mindenkori kormányzat biztosítsa a pedagógusi hivatás korszerű anyagi és erkölcsi feltételeit! Amilyen a mai magyar iskola, olyan lesz a magyarság holnapja, s az oktatásba fektetett beruházásnál értékesebb tőke nem létezik! Nincs egészséges, életképes társadalom a tudás újratermelését, a szocializáció korszerű mintáit biztosító, megbecsült pedagógusok nélkül.
Gyermekeink és a haza jövője a tét.

Össznemzeti egyetértésen alapuló kormányzást az oktatásügyben!
Elégtételt a megalázott pedagógusoknak!

Mindannyian cinkosok vagyunk, ha március 21. után semmi sem változik!