A Deloitte szakértői a mai napon szakmai szeminárium keretében hívták fel ügyfeleik figyelmét az energiaipar aktuális adójogi és számviteli változásaira. Számviteli változások és aktuális könyvvizsgálati kérdések. A számviteli törvényt módosító rendelkezések egy része jogharmonizációs célú, más részük az egyszerűsítést szolgálja, illetve a jogalkalmazás során felmerült gyakorlati kérdéseket rendezi – emelte ki a változásokkal kapcsolatban Gion Gábor, a Deloitte könyvvizsgálói üzletágának vezető partnere. A szakértő elmondta, hogy a rendelkezés szerint a számviteli törvény módosításait alapvetően a 2008-ban induló üzleti évektől kell alkalmazni, de – néhány kivétellel - a 2007-es üzleti évről készített beszámolóra is lehet alkalmazni azokat.

A jogharmonizáció érdekében az új számviteli törvény az IAS 24-nek megfelelően külön meghatározza a „kapcsolt fél” fogalmát is, amit az tett szükségessé, hogy a számviteli törvény korábbi változatában a szűkebb körű „kapcsolt vállalkozás” fogalma szerepelt. Az időbeli elhatárolásokkal kapcsolatos módosítások a gyakorlat során felmerült problémákat rendezik, és egyértelművé teszik a passzív, illetve aktív elhatárolás alkalmazásának feltételeit.

Társasági adó, transzferárak; egyéb adók

Az energiaszektorban számos transzferárral kapcsolatos kérdést felvetett a nemrégiben végbement tevékenység-szétválasztás – mondta el Veszprémi István igazgató. Ezeket a kérdéseket az érintett felek ugyan jellemzően feltételes adómegállapítá keretében tisztázták, a változások azonban a csoporttagok számának növekedéséhez vezettek.

A legtöbb esetben a csoporttagok között számos kapcsolt tranzakció bonyolódik, amelyek köre a legújabb változások nyomán tovább bővülhetett. A transzferár-képzés egyik legelterjedtebb problémakörét a csoporton belüli szolgáltatások jelentik. A szolgáltatások tartalma nem annyira kézzelfogható, mint a termékértékesítések, a jogcímek változatosak, a hozzáadott értéket pedig gyakran lehetetlen piaci alapon meghatározni. Ennek eredményeként néhány alapproblémával - hogy például van-e egyáltalán árazásra váró szolgáltatás - gyakrabban szembe kell nézni ezen a területen. Amennyiben valóban árazásra váró szolgáltatással találkozunk, további kérdéseket is tisztáznunk kell, többek között például azt, hogy mekkora költség kapcsolódik hozzá, a közvetett és általános költségeket hogyan lehet allokálni, érdemes-e óradíj alapon elszámolni, illetve mekkora hasznot kell érvényesíteni - ha kell egyáltalán.

A helyi iparűzési adóval összefüggő változások

Az energiapiaci liberalizáció miatti törvényi kötelezettségen alapuló tevékenység-szétválasztások következtében szükségessé vált a helyi iparűzési adótörvény „telephely” fogalmának módosítása annak érdekében, hogy az eddig a bevételből részesülő önkormányzatok ne essenek el jelentős bevételektől – mondta el Veszprémi István. A szakértő hozzátette: a 2008. január 1-jétől hatályos szabályok alapján lényegében azokon a településeken kell iparűzési adót fizetni, ahol az energia értékesítése vagy elosztása végső fogyasztó vagy felhasználó részére történik. Ez a kötelezettség vonatkozik mind a közüzemi szolgáltatókra, az energiakereskedő cégekre, valamint az elosztó társaságokra is.

Ismét változott az ÁFA-törvény

Az egyik legfontosabb változás, hogy szűkült az építőiparra vonatkozó, 2008. január 1-től bevezetett, fordított adózási rendszer hatóköre. A fordított adózás hatálya alá idén május 1-től már csak az építésiengedély-köteles munkák tartoznak majd, illetve azok az átadások, amelyek az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő létesítményekre vonatkoznak – közölte Veszprémi István. Ezzel a módosítással sok kétely eloszlik, különösen a karbantartást, üzemeltetést, takarítást, rovarirtást végző vállalkozások körében, ők ugyanis visszatérnek a már megszokott egyenes adózás (az áfa árban való áthárítása) alá. Továbbra sem egyértelmű azonban a szabályozás abban a tekintetben, hogy ingatlannak minősülnek-e a vezetékek és hálózatok, ezek szerelése pedig szintén olyan hatósági engedélyekhez kötött-e, amelyek a tevékenységet fordított adózásúvá teszik.

A szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy az átmeneti szabályok megfelelő alkalmazásánál minden szabályváltozás különös körültekintést kíván. Ellenőrizni kell egyfelől az év fordulójával bekövetkezett változások helyes alkalmazását, vagyis hogy rendben megtörtént-e például a számlázó program átállítása, megfelel-e az előírásoknak minden befogadott és megváltozott adattartamú számla, az azokban szereplő ÁFA biztosan levonható-e, illetve a cégek helyesen követték-e le a rendszeresen ismétlődő ügyletek megváltozott adókötelezettségét. Másfelől ismét különös körültekintést követelnek a május 1-e körüli áthúzódó ügyletek, vagyis az utolsó, fordított adózású számlák nyilvántartása.

Azért, hogy a bizonylatok formailag is mindenben megfeleljenek a törvényi előírásoknak, külön kell foglalkozni a gyűjtőszámla, illetve a számlával egy tekintet alá eső okirat megjelenésével, továbbá a május 1-től igénybe vehető további adminisztrációs egyszerűsítésekkel, a devizás számlákkal, az adóalapot csökkentő árengedmények feltüntetésével, valamint a folyamatosan teljesített ügyletek sajátos bizonylatolási követelményeivel – tette hozzá Veszprémi István