Tapasztalataik szerint a tinédzserek tudatában voltak annak, hogy "csutkára tekerve" az mp3-lejátszók hallásromlást okozhatnak, mégis többségük így hallgat zenét és nem is kíván ezen a szokáson változtatni.

Tipikus kamaszjellemző, hogy a gyerekek magukat sérthetetlennek hiszik, azaz az "általános" veszélyt nem tartják magukra nézve is fenyegetőnek. A hangos zene tekintetében például szentül hiszik, hogy ők "nem érzékenyek" a halláskárosodásra - áll a vizsgálatról szóló tanulmányban, amely a Journal of Pediatrics című folyóiratban jelent meg.

"Ezért határozottan ajánljuk a szülőknek, hogy világosítsák fel csemetéiket a lejátszók használatából eredő hosszútávú és főként visszafordíthatatlan károsodást okozó veszélyekre" - mondja a kutatás vezetője, Ineke Vogel hozzátéve, hogy figyeljenek oda az esetlegesen jelentkező panaszokra - fülzúgás, tompa hallás - is.

A szakemberek tapasztalatai szerint ugyanis a szülők valahogy megfeledkeznek a lejátszók kockázatáról: a vizsgálatban résztvevők többsége azt mondta, hogy szülei egyáltalán nem figyelmeztették a halláskárosodás lehetőségére.

A gyerekek többsége nem tudta, hogy milyen hangerőszint a "túl hangos". Vogel csoportja szerint a 90 decibeles vagy annál hangosabb zaj már veszélyes, de az idegrendszerünk 120-140 decibelig még nem érzi fájdalmasnak vagy legalábbis nagyon kellemetlennek a hangerőt. Így a kutatócsoport tagjai szerint fontos volna, hogy a készülékek gyártói figyelembe vegyék a tanulmányt, s a készülékeken számértékekben is kijeleznék az aktuálisan hallható zene hangerejét, valamint külön figyelmeztető jelzéssel is a használó tudomására hoznák, hogy immár "veszélyes vizeken jár".

Addig is a tanulmány szerzői azt tanácsolják, hogy azok, akik "bedugós" fülhallgatót használnak - mint amilyen például az iPod-okhoz is jár - sose növeljék a hangerőt készülékük kapacitásának 60 százaléka fölé, a hagyományos fejlhallgatót használók számára pedig a 70 százalék legyen a maximum.