A hánytatással az érzéseinket akarjuk kiüríteni
Az evéskényszer valaminek a hiányát jelképezi, hánytatással pedig érzéseket akarunk kiüríteni.
2008. március 28. péntek 11:19 - Hírextra
Nem tudunk elég sokat beszélni az étkezési zavarokról, és még mindig hallunk új információkat az anorexiáról és a bulímiáról. Mindegyik pszichés betegség, és bár hatással van áldozataira a szupervékony modelleket népszerűsítő média, elsősorban nem emiatt alakulnak ki ezek a betegségek.
A kóros soványságtól vagy evési kényszertől szenvedők lelki problémáikat saját szervezetükön élik ki. Általában nem képesek sem megélni, sem megnevezni a nyomasztó érzelmeiket, és a testükön szimbolizálódik mindaz, amit nem tudnak kifejezni.
– Sokkal gyakoribb a bulímia, mint az anorexia, és a serdülőkön kívül leginkább a fiatal felnőtteknél fordul elő. A 18-25 éves kor a szülőktől való elszakadás, az önállósodás és a komoly párkapcsolatok kiépítésének ideje. Az elszakadás nem könnyű, és a fiatal nők környezetében élők ekkor már elvárják, hogy konkrét elképzelésekkel rendelkezzen az életéről, és azt igyekezzen is megvalósítani. Ezt a nyomást nem mindenki bírja – árulta el az evészavarok okait Bokor Judit, klinikai szakpszichológus.
Az anorexiások és a bulímiások nem ismerik fel érzelmeiket, nem is élik meg azokat, és csak olyan egyszerű szavakkal tudják jellemezni, "jól vagy rosszul éreztem magam". Mentális tartalmat kell adni a nyers érzéseknek, meg kell tanítani nekik szavakkal azonosítani az irigységet, a bűntudatot, az indulatokat, a hiányérzetet bármit, ami elindította bennük a kényszert saját testük sanyargatására.
Az anorexia és a bulímia gyógyítható, de idejében fel kell ismerni és orvoshoz kell fordulni. A gyógyszeres kezelés többnyire hatástalan, egyedül az antidepresszánsok hatnak, az étvágyat szabályozó szerek teljesen hatástalanok. De önmagában az antidepresszáns nem elég a kezeléshez.
– Különböző terápiákkal lehet gyógyítani az étkezési zavarokat. 18 éves kor alatt a családterápia elengedhetetlen, hiszen az anorexia a szülőkkel szembeni ellenállás miatt alakul ki. Lehet, hogy a serdülő nem kapja meg az anyától vagy apától a kellő szabadságot, nem hagyják önállósodni, ezért megtagadja az étkezéseket, hogy legalább ezt tudja uralni. Létezik még viselkedési és kognitív terápia, utóbbinál ok-okozati viszonyokra világítunk rá.
A pszichológusnő az analitikus módszerekben hisz leginkább, mellyel igazán mélyre tudnak ásni a páciens érzelmeiben, tudatában. Általában a kezelések négy-öt évig is eltartanak, de a harmadik év után már nem ételről és a hozzá való viszonyról van szó, hanem egyéb megoldatlan problémákról. Ennek segítségével elérhető, hogy a gyógyulás tartós állapot legyen, és a beteg többé ne essen vissza.
Forrás: netbulvar.hu