2007. március 31-én Sydneyben 2,2 millió ember és 2100 vállalat kapcsolta le lámpáit egy órára. Ez a hatvan perc volt a Föld Órája (Earth Hour). 2008-ban a Természetvédelmi Világalap döntése nyomán ez már nem egy ausztrál nagyváros „magánakciója” idén, hanem világméretű megmozdulás, újra sötétségbe burkolózik Sydney híres Operaháza, és a san francisco-i Golden Gate híd. De mi, magyarok sem maradunk ki belőle.

Az eredeti, tavalyi megmozdulás kicsit több mint tíz százalékos energia-megtakarítást eredményezett. Ez hatásában egyenértékű azzal, hogy 48 000 autót kivonunk a forgalomból (persze nem tudom, hogy ezt hogy számolták ki). Bár a lényege nem a kézzel fogható haszna volt, inkább az eszmei tartalom számított. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy egy helyi kezdeményezés egy év alatt világméretűvé nőhette ki magát. És természetesen annak is, hogy napjaink egyik legégetőbb problémájára hívja fel a figyelmet: a Föld felmelegedésére.



Napjainkban már szinte az oviban megtanulják a gyerekek a klímaváltozás, a globális felmelegedés és az üvegházhatás szavakat, annyira a mindennapunk részeivé váltak ezek a fogalmak. Egyre kevesebben tartják csak simán vaklármának azt, hogy a Földön és éghajlatában az emberi tevékenységből kifolyóan maradandó változások álltak be, és a helyzet ennél csak rosszabb lehet. Nehezen megjósolható, hogy mi várhat ránk az elkövetkezendő években, az viszont biztos, hogy rengeteg beavatkozási pont van, ahol javíthatnánk a bolygó és élővilágának állapotán. A tétlenség következményei mindenkire vonatkoznak: ez nem olyan, mint a szomszéd hangos zenehallgatása, hogy egy füldugóval el lehet menekülni előle.

Magyarországon (legalábbis az earthour.org honlap tanúsága szerint) Budapest és Pécs csatlakozott a programhoz. Szerte a világon több mint 30 ország városaiban tartották fontosnak, hogy megmutassák legalább egy órára, hogy érdeklődnek lakhelyünkként szolgáló bolygónk sorsa iránt. Előzetes számítások alapján, mintegy 30 millióan vesznek részt a nagyszabású akcióban.

Magyarországon először Pécs csatlakozott a kezdeményezéshez, az ő javaslatára a főváros is átáll egy órára a „sötét oldalra”. A nagyvárosok úgy járulnak hozzá az akcióhoz, hogy egy órára lekapcsolják nélkülözhető fényeiket. Így ma este Budapestet hatvan percre lekapcsolják a Vár, a Bazilika, a Lánchíd, a Citadella és további 100 épület illetve szobor díszkivilágítását.
Nagyvállalatok is csatlakoztak az akcióhoz, így sötétbe burkolózik Four Seasons Gresham szálloda, ahogy a lánc többi tagja is szerte a világon. De a Magyar Telekom is lekapcsolja fontosabb épületeinek világítását és a nagyobb fényreklámjait.

Az egy óra kitöltésére az earthhour.org is ad tippeket, nehogy valaki csak azért maradjon ki a mozgalomból, mert számítógép, tévé, vagy más árammal működő szerkezet nélkül nehezen tudja elképzelni 60 perc eltöltését. Barátokkal és családdal el lehet menni éjszakai piknikre, vagy gyertyafényes vacsorára is, hiszen sok étterem is részt vesz idén a kezdeményezésben. Lehet társasjátékozni, utcabálozni, kutyát sétáltatni, kézzel levelet írni, de csak ülni a sötétben és történeteket mesélni, gyertyafénynél olvasni, vagy házibulit tartani, de romantikusan is el lehet tölteni választottunkkal. Olvastam olyan magyar kaszinóról (vagy hálózatról), ahol mécsesekkel világítanak majd ebben az egy órában, és unplugged koncertek keretében szolgáltatják mellé a hangulatot. De lehet csak ülni és a csillagokat bámulni.

Semmi esetre sem szeretnék ünneprontó lenni, de ezt a 60 percet ajánlanám elmélkedésre a nálam lényegesen képzettebb és hozzáértő emberek számára arra, hogy elgondolkodjanak azon: mennyi értelme van előre- és visszaállítani az órákat minden tavasszal és ősszel. Ugyanis az óraátállítás kapcsán egyre több helyen látom azt, hogy a tudományos megközelítés szerint is teljesen felesleges, nem spórolunk vele. Ez is egy hasznos óra lehetne a Föld szempontjából.

Ami a legfontosabb: ennek az egy órának legfőképpen szimbolikus jelentése van. Mutatja azt is, hogy sokszor mennyire kevés plusz odafigyelés is elegendő lenne ahhoz, hogy ne legyünk ennyire „kártékonyak”. Hányszor láttunk már olyat, hogy valaki nem tette meg azt a plusz ötven lépést a szemetesig például, és ez még csak egy kis apróság. A környezetünkért egyénileg is felelősek vagyunk, tehetünk érte. Nem kell órákat tölteni világítás nélkül, elég, ha lekapcsoljuk a lámpát, ha nincs szükségünk rá, s így tovább. Mint a régi „de jó, hogy van valaki reklámban”.

További a bolygó élhetőbbé varázsolását előidéző mozgalmak is születhetnének. A Föld Órája kezdeményezésen túl javasolnám, az „egy órára mindenki kapcsolja ki a mobiltelefonját!” vagy az „egy órán keresztül a világon mindenhol felejtsük el a rosszindulatú beszólásokat” mozgalmakat is. De ma kapcsoljunk ki és le mindent 60 percre. Az is lehet, hogy az év 365 (idén 366) napjának 24 órájából ez az egyetlen óra csak egy nagyon kis lépés, de talán messzebbre juthat vele az emberiség.