A műkorcsolyázás legfiatalabb ága a már önállóvá emelkedett szinkronkorcsolyázás. 15-20 fős csapatok versenyeznek egymás ellen, egyéni és szinkron elemeket bemutatva. A verseny ugyanúgy rövidprogramból és kűrből áll, mint az egyéni számokban. Magyarországon 1988-ban alakultak meg az első szinkroncsapat, viszont a csoportos korcsolyázás jóval régebbi keletű. A tengerentúlon, az Egyesült Államokban és Kanadában már a harmincas években voltak olyan, az egész országot bejáró társulatok, amelyek csoportos számaikkal hívták fel magukra a figyelmet.

A csoportos korcsolyázás önálló sportként való élete az ötvenes években kezdődött, az Ann Arbor klubban, Michigan államban. Richard Porter edző olyan tizenéves lányokat gyűjtött maga köré, akiknek nem volt elég idejük tehetségük kibontakoztatására a műkorcsolyázásban, viszont továbbra is szerettek volna a sportban maradni. A nyolcvanas évek elején már számtalan csapat alakult az Egyesült Államokban és Kanadában, és a két ország műkorcsolyázó-szövetségei egységes szabálykönyvet alakítottak ki. 1990-ben ismerték el hivatalosan ötödik szakágként a formációt, melynek neve 1993-ban hivatalosan is szinkronkorcsolyázás lett.



1996-tól folyamatosan rendeznek nemzetközi versenyeket, az első világbajnokságot 2000-ben tartották Minneapolisban. A sportágnak nagy hagyományai vannak a tengerentúlon, ott a legismertebb az amerikai Haydenettes csapat. Európában az északi államokban a legnépszerűbb a szinkronozás, Finnországban és Svédországban több mint 150 csapat alakult. A finnek és a svédek legjobb csapatai, a Marigold és a Surprise sorra nyerik a világbajnoki címeket. Magyarország eddigi legjobb eredménye egy világbajnoki 16. helyezés.

A szinkronprogramok (egy 2 perc 50 másodperces rövidprogram és egy négy és fél perces kűr) különböző elemekből épülnek fel: lépéssorok, malmok, fésűk, blokkok, egyéni, páros, négyes elemek, emelések, forgások. A szinkronkorcsolyázás nehézsége abban rejlik, hogy csapatsportról van szó. A szinkronozás tökéletes együttműködést igényel a csapattagok között.

A szinkronkorcsolyázás fiatal sport, és folyamatosan változik. Hogy az új szakág népszerűbbé váljon a budapesti világbajnokság tökéletes alkalom. Ott a helyünk a nézőtéren. A magyar csapat edzőjét, Kulcsár Zsófiát kérdeztem a felkészülésről, esélyekről, ellenfelekről.



Milyen esélyekkel vág neki a magyar csapat ennek a világbajnokságnak?

Tavaly májusban kértek fel minket, hogy rendezzük meg ezt a VB-t, és akkor még a magyar szinkron csapat, a 22 válogatottból a 20-21. helyen végzett. Akkor az volt a cél, hogy ne mi legyünk az utolsók. Közben annyira jól sikerült a felkészülés, hogy a 10-15-ig hely elérése is reálisnak tekinthető.

A hazai közönség motiváló erő lesz majd?

Bízunk benne, de nem tudjuk. Eléggé fiatal a csapat, és nem tudjuk még, hogy milyen hatást fog kiváltani belőlük, ha több ezer ember értük őrjöng. Az eddigi tapasztalatok alapján a nagyobb szurkolótábor doppingolta a csapatot. Bízunk abban, hogy most is ez fog történni.

Mennyire ismert a szinkronkorcsolya sportág Magyarországon?

Sajnos még nem nagyon. Szomorú, mert mi próbáljuk népszerűsíteni ezt a sportot, de még sokan megkérdezik, hogy ez micsoda. Ez a hazai világbajnokság mindenképpen jó kiugrási lehetőség a sportágnak. A többi országban is két, három éve kezdett népszerű lenni. Sok műkorcsolyázónak, akik egy bizonyos szinten nem tudnak túllépni remek lehetőség, hogy mégis folytassák a sportot. Itt nem csak csúszkálás, és összekapaszkodás van, hanem a műkorcsolya elemeket kell beépíteni, együtt, egyszerre, szinkronban.

Svédország a címvédő. Most is ők számítanak a fő esélyesnek?

Igen, mindenképp. A fő riválisuk ebben az idényben a finn Rockettes csapata. Az ő edzőjük készítette nekünk is a koreográfiát, úgyhogy ez reméljük számunkra is jót jelent. Nagy harc lesz a két csapat között. Rajtuk kívül az amerikaiak, az oroszok és a kanadai válogatott között dőlhet el a világbajnoki cím sorsa.