A lelet tanúsága szerint a bálnavadászat kezdetei egy évezreddel korábbra tehetők, mint eredetileg feltételezték a tudósok.
Mivel a bálnavadászat még napjainkban is létfontosságú része az inuit kultúrának, a tudósok már régóta próbálták kideríteni, hogy mikor vette kezdetét e tevékenység. A bálnavadászathoz ugyanis közösség kell, amelynek tagjai együttműködnek a csónakok megépítésében, a zsákmány elejtésében, majd szétosztásában. A kezdetek meghatározása azonban igen nehéznek bizonyult.
"Korábban Alaszka északnyugati részén 3000 éves leletekre bukkantak a tudósok, akik ennek alapján becsülték meg a bálnavadászat kezdeti időszakát. Ám a helyszín későbbi új vizsgálata során kiderült, hogy akkor csupán a partra vetett tengeri emlősök tetemeit darabolták fel, hátrahagyván a bálnák csontjait.
Korea dél-keleti részén drámai kőfaragások láthatók, amelyek azt ábrázolják, hogy miként vadásztak az emberek a bálnákra. Ezek esetében azonban gyakorlatilag lehetetlen pontosan megállapítani készítésük időpontját. Az eddigi legkorábbi biztos időpont szerint a bálnavadászat kétezer évvel ezelőtt született. A csontfaragvány lelőhelyén vett talajminta és más leletek szénizotópos vizsgálatának adatai arra engednek következtetni, hogy az 3000 évvel ezelőtt készült" - mondta Daniel Odess, az Alaszkai Egyetem régésze, az orosz-amerikai expedíció társvezetője.
A Bering-szoros partján lévő helyszínt egyébként Szergej Guszev, az Orosz Kulturális és Természeti Örökségek Intézetének régésze, az expedíció orosz vezetője fedezte fel még 2005-ben. Ezt követően az orosz és amerikai régészek közös erővel azt kezdték el vizsgálni, hogy miként fejlődtek a társadalmak a Bering-szoros két partján.
"Ez olyan, mintha fellapoznánk egy történelemkönyvet, amelynek lapjainak fele Oroszország, másik fele pedig amerikai területen, Alaszkában található. Első ízben talán a könyv mindkét fele elolvasható " - vélekedett Daniel Odess.
Tavaly nyáron az expedíció kőszerszámokra, egy házszerű építményre, rozmárkoponyákra és -csontokra, valamint legalább kétféle bálnafaj maradványaira bukkantak. A kutatás utolsó napjai egyikén leltek az 50 centiméter hosszú csontfaragványra, amely eszkimócsónakokban álló szigonyokkal felfegyverzett vadászokat ábrázolja az óriási tengeri emlősök társaságában.
"Teljesen egyértelmű, hogy mit ábrázol a kép. A csontfaragvány a bálnavadászatot egész társadalmi komplexitásában ábrázolja" - vélekedett Owen Mason arktikus régész, aki nem vett részt a kutatásban
Owen Mason meggyőződése szerint azonban a pontos időpont megállapításához a csontmaradványt kellene szénizotópos vizsgálatnak alávetni. A vizsgálat elvégzéséhez a csontból egy aprócska mintát kell(ene) venni, ehhez azonban az orosz régészeti hatóságok engedélye szükséges.
