Tanulmányuk, amely a Nature Genetics szaklapban jelent meg, új és jobb vérnyomáscsökkentő szerek kifejlesztéséhez vezethet. Azt is leírták, hogyan kezeli a vese a sót és hogyan szabályozza a vérnyomást.
"Úgy találtuk, hogy a mutációk hordozóinak 60 százalékkal kisebb az esélyük a magas vérnyomás kialakulására" - közölte Richard Lifton, a connecticuti Yale Egyetem Howard Hughes Orvosi Intézetének munkatársa. Azoknak az embereknek a szervezetében, akik a vizsgált három génmutációt hordozzák, saját, természetes vérnyomáscsökkentő gyógyszer van - tette hozzá.
Lifton csapata azoknak az embereknek a DNS-ét vizsgálta meg, akik egy 1948 óta folyó követéses egészségügyi felmérés résztvevői a massachusettsi Framingham városában (Framingham Heart Study).
Három gént kerestek, melyekről ismert, hogy recesszíven (lappangó módon) öröklődő, rendkívül alacsony vérnyomással jellemezhető genetikai rendellenességet okoznak. Mindhárom gén azt befolyásolja, hogyan kezeli a vese a sót.
Azok az emberek, akiknek e három génből (jelük: NCCT, NKCC2 és ROMK) mindkét kópiájuk a "rossz", vagyis mindkét szülőtől a hibás változatot örökölték, az úgynevezett Gitelman és Bartter szindrómával élnek, extrémalacsony vérnyomásuk van. A vérnyomásszabályozók egy része is ezen gének működésére hat.
A sós ételek fogyasztását a magas vérnyomás egyik kiváltó okának tartják a szakemberek, mely egy milliárd embert érint a becslések szerint világszerte. Nem mindenkinek lesz azonban magas vérnyomása, akinek étkezésében sok a só.
A tanulmányozott csoport 2 százaléka a három gén valamelyikében egy hibás módosulatot hordoz, nem kettőt. Ezeknek az embereknek meglepő módon az optimális tartományban maradt a vérnyomása. A három most vizsgált mindazonáltal csak töredéke azon géneknek, melyek mutációi hozzájárulnak a vérnyomás megváltozásához.