Mint rámutatott, korábban Germániából és Pannónia déli részéből kerültek elő hasonló műhelyek. Az egész egykori Római Birodalom területéről a szakemberek felfigyeltek a leletre.
Közlése szerint 2006 augusztusa és októbere között végezték egy lakóház építését megelőző régészeti feltárást Komáromban, a Vásártér 13. szám alatt. A lelőhely egyik érdekessége, hogy annak a feltárásnak a közelében helyezkedik el, ahol 1992 óta évente egy hónapon át dolgoznak az ELTE Ókori Régészeti Tanszékének a szakemberei és hallgatói Borhy László vezetésével.
"Brigetiónak 15-20-ezres lakossága lehetett: a katonaság létszáma 6-10 ezer főre tehető, a polgárvárosban pedig 5-6 ezren, de legfeljebb tízezren élhettek" - emelte ki Borhy László. Hozzátette: Brigetio már a Kr. u. II. században létezett, de nem lehet pontosan tudni, hogy mikor kapott városi jogokat. Ez talán Severus Septimus uralkodása alatt, a II. század végén - a III. század elején történhetett. A pontos időpont nem ismert.
"Nagyon sok lelet tanúskodik a brigetiói fazekasságról, ez főleg a katonai tábor területére koncentrálódott. Foglalkoztak fémmegmunkálással, fegyverkészítéssel, a városban működtek pékségek, az üvegművesség azonban egy egészen új színfolt, ez egy fantasztikus komplexum" - hangsúlyozta Borhy László.
Tájékoztatása szerint egy 150 négyzetméteres területet tártak fel. Ennek során bukkantak az I. század végén - a II. század első harmadában Traianus (Kr. u. 98-117) és Hadrianus (117-138) császár uralkodása alatt épült kőház maradványaira. Az épülettől keletre pedig néhány egykori üvegöntőműhelyre.
"Nagyon jó állapotban maradt fenn egy üvegkészítő kemencepáros, s további 4-5 kemence maradványait is sikerült megfigyelni" - mondta a régész.
Mint kifejtette, az üvegolvasztó egy nagyjából kör alakú téglakemence volt, amelyet vezetékkel vagy csőrendszerrel kötöttek össze a mellette lévő hűtőkemencével. Ide a kész tárgyakat helyezték, hogy lassan hűljenek le. A hűtőkemencét az olvasztókemence hulladékhőjével tartották melegen, ami biztosította a tárgyak fokozatos lehűlését.
"A hűtőkemence ovális alakú téglakemence volt és egymás mellett helyezkedett el a kettő. Nagyon sok, az üvegműves műhely működésére utaló anyag is előkerült, ami esetleg azt bizonyítja, hogy a használt üvegtárgyak felhasználásával készítettek újakat, például gyöngyöket" - magyarázta Borhy, aki szerint egyfajta ókori újrahasznosítási (recycling) rendszer figyelhető meg a helyszínen.
"Ez a műhely valószínűleg a Kr.u. III. század elején szűnt meg, Septimus Severus császár (193-211) uralkodása idején bonthatták le. A házat valószínűleg kelet felé bővíthették, ami az üvegműves műhely végét jelentette, helyén pedig egy padlófűtéses, freskókkal díszített termet hoztak létre, amelynek a maradványai szintén előkerültek az ásatások során. A III. század végéig követhető nyomon az épület használata" - emelte ki Borhy László.
