Sztrájk à la française

Egy időben – mivel szerencsémre egy icuri-picuri légi dinasztia sarja vagyok - gyakran járhattam a gallokhoz. A több éves, és majdnem egy tucatnyi alkalomból egy olyanra sem emlékszem, hogy valamikor valaki ne sztrájkolt volna éppen Franciaországban. A posta, a távközlés, a vasutasok, a tömegközlekedésben dolgozók, a légitársaság alkalmazottjai, egyszóval valakik biztos elégedetlenek voltak éppen valamivel. Azóta is – most már csak a távolból – figyelem, hogy mi történik a hatszögletű földön, és a sztrájkoló kedvük töretlen. Ma a BKV-dolgozók és a már szinte egyáltalán nem újdonságszámba menő VDSZSZ dupla sztrájkjának alkalmából felidéztem külföldi munkabeszüntetéssel kapcsolatos tapasztalataimat.



Kint sem örülnek jobban a sztrájknak az emberek, de valahogy mégis máshogy élik meg. Természetesen az emlékezet mindent megszépít, de az biztos, hogy sztrájkkultúrájában nagyon eltérő a két ország. Már csak azért is, mert Franciaországban mindig úgy éreztem, hogy a sztrájkolóknak szinte a munkáltatók meggyőzésénél is fontosabb a közvélemény maguk mellé állítása. A sztrájk indulásával, vagy már előtte elindul az emberi kreativitás és kiútkeresésbe fog. Szükség is van rá, mert ott nem egy-két napokra állnak le, ha valamit igazán el szeretnének érni, akkor hetekig folyik a sakkozás a tárgyalófelek között. De az élet nem áll meg soha, csak legfeljebb lelassul. Ez talán nem is olyan nagy baj.

A sztrájknak az ő történelme

Amikor az ember elkezd nyelveket tanulni úgy igazán, rádöbben arra, hogy mennyire esetlegesen használható dolog a szótár. Mert ezen esetben lefordíthatjuk a francia „grève” szót sztrájkra, és mégis teljesen más jut róla eszébe valakinek itt a Kárpát-medencében, mint ott, az Atlanti-óceán partján.

Nézzük először a szó etimológiáját, mert még a különösebb nyelvérzéktől mentesek is érezhetik, hogy nem hasonlít az angol strike-hoz. A szó a Place de Grève-ről kapta a nevét. Ez a Szajna parton és a Városháza előtt található tér szolgált még jó régen a hajók átpakolására, így a munka nélküli emberek könnyen leltek ott alkalmi melóra.



A Wikipedia definíciója szerint a „sztrájk egy adott szervezet (vállalat vagy intézmény) dolgozóinak az egyidejű, szervezett munkabeszüntetése… Ennek célja a dolgozók követeléseinek kikényszerítése azáltal, hogy az állásidő anyagi és presztízsveszteségeket okoz a szervezetnek. A követelések vonatkozhatnak a munka díjazására, a munkaidőre vagy a munkakörülményekre.”

Egyébként a sztrájk nem modern, és nem is XIX. századi találmány. A legrégebbiként számon tartott ilyen típusú konfliktus munkások és alkalmazóik között még az ókori Egyiptomba (időszámításunk előtt XII. század) vezet vissza. Történt ugyanis III. Ramszesz uralkodásának 29 évében, hogy a Királyok Völgye építményeinek dekorációjáért felelős munkások az ellen tiltakoztak, hogy késett az ellátmányuk.

Mit mesélnek a számok?

Személyes tapasztalataim félrevezettek, azt hittem Európában messze vezetnek sztrájk szempontjából a franciák, azonban a spanyolok állnak toronymagasan az élen, őket követik az olaszok, és csak ezután jönnek a gallok.

Másik, tapasztalataim alapján szerzett téves benyomásom az volt, hogy náluk túlnyomórészt a közlekedési vállalatok nyúlnak általában ehhez a „fegyverhez”. Ez sem igaz a látott statisztikák alapján; a közalkalmazottak szüntetik be leggyakrabban munkájukat.

Ennek kapcsán nézegettem magyar statisztikákat is, itt már vegyesebb a kép. Ami először szemet szúrt, és megdöbbentő volt, hogy a 2000 és 2004 között időszakban tulajdonképpen szinte csak az első évben voltak számottevő mértékben sztrájkok, de a számok adatai alapján egészségtelenül sok. Nálunk is erősen képviseltetik magukat a közlekedési vállalatok a sztrájklistán, ugyanakkor jelentős az egészségügyben és az oktatásban foglalkozók munkabeszüntetésének aránya is.

A franciáknál a leggyakrabban a fizetés körüli kérdéseket próbálják meg ezen az úton rendezni, de létszámleépítési terveket is így igyekeznek megakadályozni. Ahogy a munkakörülmények és a munkaidő kérdése is okozhat sztrájkot. Itthon is a fizetések állnak az első helyen az ilyen konfliktusok kirobbanásának okai között, nálunk a privatizáció és cégek bezárása ellen szoktak még e módon tiltakozni.



Paraméter sztrájk

Még gyerekkoromban hallottam fordított sztrájkról. Olyanról, ahol nem szüntetik be a munkavégzést, hanem kicsit túlbuzgóan teszik a dolgukat. Talán vámosok folyamodtak ehhez a megoldáshoz. Ezzel persze százszor akkora sorokat tudtak előidézni, mintha a munkavállalók fele nem dolgozott volna. Legalább azt nem mondhatják erre, hogy büdös nekik a munka. Talán máshogy kéne sztrájkolni?

Az itthoni sztrájkokban az a dühítő, hogy sokszor az átlagember úgy érzi, hogy megint csak vele sikerült alaposan kibabrálni az éppen aktuális munkabeszüntetőknek, és sajnos nem is járunk ezzel a rossz érzéssel messze az igazságtól. Mindenesetre a BKV- dolgozóinak, illetve a szakszervezeteknek innen javasolnék egy szimpatikusabb megoldást. Ha a járatritkítások ellen kívánnak tiltakozni, akkor szervezzenek a hétköznapitól egy kicsit elütő sztrájkot. Lehet egy hét is akár. A lényeg az, hogy minden ritkításra ítélt járatot üzemeltessenek a tervezett változtatások szerint. Nézzük meg egy hét alatt mennyire működne, amit a BKV okosai kitaláltak! És akkor talán nem mi szívnánk.