"Engem nem lehet elfelejteni", " Mindenkit elfelednek egyszer". Két egykor népszerű sláger, merőben más állítással.
Serfőző Anikó - bár egyik dalt sem az ő neve jegyzi - az utóbbival ért egyet. Persze vízválasztó kérdés lehetne egy szellemi vetélkedőn: miről nevezetes Serfőző Anikó? Vélhetően csak azok tudnának helyes választ adni, akikről azt szokás mondani: két lábon járó lexikonok a pop- és rockmuzsika világában. Pedig az óbudai Árpád Gimnázium némettanára nem akárki: öt éven át a legendás Illés-együttes szólóénekesnője volt.
Más kérdés, hogy csak a legnagyobb Illés rajongók tudják: a zenekar névadójának három korszaka volt. Az első Illés együttes még 1959-ben, a Berzsenyi gimnáziumban alakult. A második, a leghíresebb Illés csapat a két Szörényivel - Leventével és Szabolcscsal -, Bródy Jánossal és Pásztori Zoltánnal lett az ország legnépszerűbb együttese. Miután Szörényiék otthagyták az Illés zenekart és megalakították a Fonográf együttest, Illés Lajos egyedül maradt. De nem sokáig, 1974 őszén létrehozta harmadik zenekarát.
- Ebbe az együttesbe hívott meg Lajos szólóénekesnek - meséli Serfőző Anikó.
- Hogyan fedezte fel önt?
- Ének és zenetagozaton végeztem. Amatőr együttesben énekelgettem, amikor egy gimnáziumi bulin megjelent Lajos. Méghozzá éppen tehetségkutató szándékkal, mert a Csongor és Tünde musicaljéhez keresett egy jó hangú lányt. Nagy örömömre engem választott. Megkért, hogy énekeljek fel kazettára néhány számot. Ezzel mentünk el a Fővárosi Operett Színházba, ahol a meghallgatás után elfogadták a musicaljét.
- Szerepelt is a darabban ?
- A fiú és egy tündér címen ment a musical, amelyben csak az operett tagjai játszhattak, de a Csongor és Tünde betétszámaiból készült Boldog város című lemezen már jó néhány számban benne voltam. S nem mellesleg, az 1974-ben megalakult új Illésben én lettem a szólóénekes.
- Ez az együttes korántsem volt már olyan népszerű, mint a régi…
- Azért voltak jelentős sikereink, itthon és külföldön is. Az 1977-es Metronom-fesztiválon első helyezést nyertem a Hogyha egyszer majd…című Illés-szerzeménnyel. Külön érdekesség, hogy a zsűriben ott volt Szörényi Levente is, aki a maximális tíz ponttal jutalmazta a produkciót.
- Miért ment el Illéséktől?
- Drezdában 1979-ben játszottunk egy nemzetközi fesztiválon, ahol megnyertem a legjobb előadónak járó fődíjat. A turnén megismerkedtem egy énekes-gitáros német zenésszel, Peter Paukkal. A találkozásból nagy szerelem lett, nem is jöttem haza, ott maradtam vele Drezdában. Tizenegy évig éltünk együtt, az ő dalaiból az egykori NDK-ban megjelent egy német nyelvű nagylemezem. Ő lett az édesapja a ma már 25 esztendős fiamnak is.
- Színpadon mikor énekelt utoljára?
- Ó, van annak már húsz éve is!
- Ha újra hívnák?
- Bizonyára örömmel mennék. De nem hívnak, elfelejtettek.
- Hogyan él ma?
- Némettanári diplomát szereztem az ELTÉ-n, még 1989-ben. Az Árpád Gimnáziumban kaptam állást, ma is ott tanítok.
- A tanítványai vajon tudják, hogy a tanárnőjük milyen énekesnő volt?
- Eddig nem tudták, talán most híre megy, ha valamelyikük ezt az interjút elolvassa...
