A történet főhőse a tizenhat esztendős Ádám, aki egy középiskolában tanul, nem ismeretlen előtte a kábítószer, s reggel órára menet is rágyújt egy füves cigire.
A fiú néhány nappal korábban a diszkóban hallotta, van jobb anyag is a fűnél. Először nem érdekelte a dolog, de később mégis vett egy adagot, amit magával is visz a suliba. Ádám úgy dönt, ki is próbálja a drogot, bár soha korábban nem használt még intravénás kábítószert.
Az iskola egyik vécéjében magára zárja az ajtót, s ahogy a filmekben látta, karjára tekeri a gumiszalagot, majd beadja magának a kábítószert. Néhány perc múlva már nagyon jól érezi magát, úgy, ahogy még talán soha korábban. Az sem zavarja, hogy a látótere kezd beszűkülni, s mozgása is egyre bizonytalanabbá válik. Hamarosan el kezd kalapálni a szíve, hányingere lesz, és egyfolytában köhögnie kell, mellkasában pedig egyre inkább erősödik az elviselhetetlen, égő, szorító érzés. Ádám szíve össze-vissza ver, légzése egyre felületesebb lesz, kitámolyog a vécéből, és a folyóson összecsuklik.
Az egyik kisdiák szól az ügyeletes tanárnak, hogy az egyik fiú összeesett. A pedagógus látja, hogy nagy a baj, és azonnal mentőt hív. A néhány perc alatt kiérkező egységet vezető mentőorvos megállapítja, hogy megállt a fiú szíve, azonnal hozzálátnak az újraélesztéshez. A mentősök tudják, a klinikai halál beállta után legfeljebb öt percük van, mert oxigén hiányában visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el az agyban.
Elkezdődik a harc a fiú életéért, az egyik mentős lélegezteti Ádámot, a másik nekilát a külső szívmasszázshoz, gyógyszereket is kap a fiú, és egy defibrillátor segítségével is megpróbálják újraindítani a szívét.
Időközben megérkezik Ádám édesapja is, aki rémülten látja, mi történt a fiával. Bár a mentősök mindent megpróbálnak, egyszer csak eljön a pillanat, amikor az orvosnak meg kell állapítania a halál beálltát, s közölnie kell az apával, nem tudták megmenteni a fiát.
Az előadást követően elhangzott, az elmúlt fél évben négy fiatal halálát okozta kábítószer Szegeden.
