Vaksötét kiállítás

A két hónapon át nyitva tartó interaktív tárlaton, amelyet csütörtökön mutattak be a sajtó képviselőinek, egy vak és egy látó kalauzolja végig a látogatókat: először egy fényzsilipbe lépnek be, ahol fokozatosan egyre sötétebb lesz, végül teljes koromsötétségben indul útjára a csoport, hogy megismerhesse, mit érzékel, tapint, szagol, hall egy nem látó ember.

A kiállítás apropója egy önkormányzati döntés, amelynek értelmében a jövő tanévtől kezdődően a XVII. kerületi önkormányzat saját intézményei útján kívánja biztosítani a kerületben élő, integráltan nevelhető sajátos nevelési igényű, azaz fogyatékossággal élő gyermekek ellátását - mondta el a tárlatvezetést megelőző sajtótájékoztatón Dombóvári Csaba, Rákosmente alpolgármester.
Riz Levente polgármester hangsúlyozta: a programmal a vakok és a nem látók világát igyekeznek közelíteni egymáshoz, a látókat olyan helyzetekbe hozva, amelyek során megtapasztalhatják a mindennapi élet vakokkal szemben támasztott követelményeit, nehézségeit avagy szépségeit.
Tímár Péter filmrendező a sajtótájékoztatón hangsúlyozta: kötelezővé kellene tenni a kiállítás meglátogatását mindenki számára, mivel aki végigmegy ezen az úton, az megváltozik, s már nem ugyanaz az ember jön ki, mint aki bement.

Úgy vélte: a tárlat végigjárása során empátia ébred a látogatóban a vakok iránt, s az érzés, hogy mi lenne, ha én is vak lennék, elgondolkodtatja az embert.

A mintegy 30-40 perces kaland első állomásaként az erdőbe érkezik az ember, ahol fák, pihenő pad található, hallani a madarak énekét, érezni az avar illatát. Tovább bukdácsolva a lehullott lombtakaróban a mezőre érkezik a látogató, akit szénaillat és tücsökciripelés fogad, s ha nem elég óvatos könnyen felbukhat egy fakupacba vagy beleléphet egy patakba. Az utca forgatagában sem könnyebb eligazodni: figyelni kell, hogy csak a zöld jelzés búgó hangjára menjen át az úttesten az ember, s nem könnyű megtalálni a járda szélét sem.

A kiállításon egy lakásbelsőbe is elkalauzolják a látogatókat: kitapogathatják az ágyat, a szekrényt, az asztalt, majd szaglásuk vizsgáztatása következik, felismerik-e a kömény, az ánizs, a bors illatát.
Az út végén ismét egy fényzsilipbe érkezik az ember, ahol "visszakapja" látását, s amelynek szomszédságában megismerkedhet a braille-írógéppel, a beszélő számítógéppel, a dombortérképekkel, és a vakoknak készült dominóval is.