A kutatók mindössze néhány olyan egyedet ismernek, amelyek révén nyomon követhető, hogy miként alakultak át az evolúció során az ősgyíkok lábnélküli modern kígyókká.

A megkövesedett kétlábú kígyóra al-Nammoura libanoni falucska közelében bukkantak még 2000-ben. A fosszilis maradványok egy kettéhasadt vékony mészkődarab belső felületei között oszlanak meg. Hiányzik a kígyó csigolyáinak egy része, levált a farka, amely a feje mellett helyezkedik el. Ugyanakkor világosan láthatók a kígyó végtagjának csontjai: a szárkapocscsont, a sípcsont, valamint a combcsont. A végtag mindössze 2 centiméteres, s feltehetően a kígyó életében aligha használta.

A megkövesedett maradványokat most a grenoble-i székhelyű Európai Szinkrotron Sugárzási Létesítményben (ESRF) vizsgálták meg, s ráleltek a másik végtagra, amely a mészkőben rejtőzködik.

"Biztosak voltunk benne, hogy a kígyónak két lába volt, de jó volt saját szemünkkel meggyőződni erről" - hangsúlyozta Alexandra Houssaye, a párizsi Nemzeti Természettudományi Múzeum kutatója.

Reményei szerint a másik végtagon olyan jellegzetességeket lehet majd felfedezni, amelyek nem észlelhetők a látható lábon.

A legutóbbi leletek fényében a kígyók mintegy 150 millió évvel ezelőtt kezdtek el kifejlődni. Eredetüket két elmélet igyekszik megmagyarázni: a szárazföldi teória szerint a gyíkok kezdték bevackolni magukat föld alatti üregekbe. Ahogy alkalmazkodtak a földalatti léthez, úgy váltak egyre csökevényesebbé végtagjaik, míg teljesen el nem tűntek. Először az elülső, majd a hátsó végtagjaiktól "szabadultak" meg.

A második, a vízi elmélet a kígyókat tengeri hüllőktől származtatja.

A kétlábú kígyók néhány ismert fosszilis maradványa azért oly jelentős a tudomány számára, mivel segíthet megoldani ezt a vitát.

"Minden apró részlet fontos lehet, hogy megismerjük az összefüggéseket. Nagyon gondosan kell tanulmányoznunk a leletet" - mutatott rá Alexandra Houssaye.