Csáth Géza csodálatos életművet hagyott hátra, ritka az ilyen szubjektív, mély és őszinte beszámoló az ember lelkében zajló folyamatokról. Talán csak József Attilát tudnám hozzá hasonlítani - fogalmazott a darab főhőséről Jordán Tamás, a Nemzeti Színház igazgatója, az előadás egyik rendezője a darabról tartott hétfői budapesti tájékoztatón. Hozzátette, régóta foglalkoztatja a híres verssor színházra való alkalmazása: "az igazat mondd, ne csak a valódit".
"Az igaz, az szikárabb, meg kell találni hozzá azokat a belső tartalmakat, amelyek a színészből is előhívják a megfelelő képeket. Ebben a főszereplő, a fiatal Miklós Marcell nagyszerű partner volt, nemcsak szépen mondja a szövegeket, hanem a szerző által átélt emóciót is közvetíteni tudja" - beszélt a munkafolyamatról Jordán Tamás.
Elek Szilvia szerző, a darab másik rendezője kifejtette: az előadás több rétegből áll, célja, hogy Csáth Gézát ne csak furcsa, elvont novellák írójaként ábrázolja, hanem megmutassa a művek mögött álló ember tragédiáját, a szorongást, a kétségeket, a morfinizmust és az ezzel járó szenvedést. Kiemelte: kevesen tudják Csáth Gézáról, hogy fiatal kora óta számos zeneművet komponált, de képzőművészként is rendkívül tehetséges volt, kiváló festő lehetett volna belőle.
Az előadás szakértője és darab egyik szereplője, Danics Zoltán pszichiáter felidézte: Csáth Géza nemcsak pszichiáter volt, hanem az ember bensőjében rejtőző dolgokat is képes volt megjeleníteni, egyszerre tudományosan és művészien. "Számomra az ő életműve egy olyan művészről szól, aki egész életében küszködött isten adta tehetségével és a szorongásai által okozott morfinizmussal" - fogalmazott a pszichiáter.
A darab főbb szerepeit Miklós Marcell, Bródy Norbert, Elek Szilvia, Eke Angéla és Danics Zoltán játsszák. A Csáth Géza által írt zenei betétek előadói többek között Kiss Tivadar énekművész, Gáspár Kornélia fuvolaművész, Szűts Péter hegedűművész, Elek Szilvia zongoraművész, a genfi konzervatórium vonósnégyese, valamint a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskola növendékei. A filmbejátszásokat Csabai Attila készítette, a díszlet és a jelmezek Vladár Csaba munkái.
Csáth Géza, eredeti nevén Brenner József 1887-ben született Szabadkán; Kosztolányi Dezső unokaöccse volt. Miután sikertelenül felvételizett a Zeneakadémiára, orvosi oklevelet szerzett Budapesten 1909-ben. Csáth Géza amellett, hogy különböző művészeti ágakban - irodalom, festészet, zene - alkotott, pszichiáterként a freudi pszichoanalízis egyik hazai úttörője volt. 1908-tól a Nyugat is közölte írásait, emellett orvosi praxist folytatott. Kíváncsisága és labilis lelkiállapota morfinistává tette, szenvedélyéről nem tudott leszokni. Jelentős Janika című tragikomédiája, A varázsló kertje (1908) és Az albíróék és egyéb elbeszélések (1909) című kötete. Zenekritikusként Bartók Béla és Kodály Zoltán első méltatói közé tartozott, kiemelkedő Puccini-tanulmánya és Wagner-méltatása. 1919-ben a bajai kórház elmeosztályán kezelték, ahonnan megszökött, megölte feleségét, s öngyilkosságot kísérelt meg. Ekkor még megmentették, de a kórházból megszökött, és amikor elfogták, megmérgezte magát.
Csáth Géza művei alapján készült Szász János Ópium - Egy elmebeteg nő naplója című filmje is, amely négy díjat kapott a tavalyi, 38. Magyar Filmszemlén. Az elmebeteg nő naplója - Az elmebetegségek psychikus mechanizmusa címmel - nem irodalmi alkotásként, hanem a magyar orvosi szakirodalom egyik korszakalkotó alapműveként jelent meg 1912-ben. Az 1908-ban született Ópium című rövid novelláját a Nyugat című folyóirat publikálta 1909-ben.
