Láng Eszter kultúrreferens tájékoztatása szerint a Ludwig Múzeumban zajló Fluxus East projekt keretében május 10-ig megtekinthető tárlaton húsz fekete-fehér fotót láthatnak az érdeklődők, köztük a két akció keretében készült alkotásokat is.
"A kezeimnél és lábaimnál fogva nejlonzsinegekre függesztettem magam egy hatalmas padlástérben. Szemeimet fekete szövetből készült kötés takarta, füleimbe viaszból gyúrt dugaszokat tettem" - írta Jan Mlcoch "Felfüggesztés - A nagy alvás" című fotója alá.
A body art képviselői a hetvenes években többnyire az extrém fizikai helyzeteket választották, s noha Jan Mlcoch a cseh közegben az irányzat fő képviselői közé tartozik, akciói visszafogottabbak és sokszor szociális síkon zajlanak - mutatott rá Láng Eszter. Marian Palla azon alkotók közé tartozik, akik a nyolcvanas években tisztán konceptuális módon fejlesztették tovább az akcióművészet akkor már klasszikus alapelveit. "Ezen a képen léteztem két napig, s itt ettem meg 7799 rizsszemet" című fotójáról úgy írt: „1981. január 21-én 18 órakor ráléptem egy 120x180 centiméteres, a földön elhelyezett képre, s megszakítás nélkül két napot töltöttem el rajta. Ezalatt csak szemenként megszámolt rizst ettem és teát ittam. 1981. január 23-án kiléptem a képből.”
A kiállítók között szerepel többek között Jirí Kovanda, Milan Knízák, Vladimir Havlik és Petr Stembera. Petr Stembera fotójának címe az Oltás, s a következőket írja róla: "a kézen ejtett vágásból kifolyó vérrel eloltottam egy égő zsinórt."
A tárlatról szóló összegzés szerint a cseh közegben az akcióművészet fogalmát annak a széles spektrumú művészeti áramlatnak a megjelölésére alkalmazzák, amely az ötvenes évek végén alakult ki a világ különböző részein. A performansz, a happening, a body art vagy a land art a művészi kifejezésmód ma már klasszikus eljárásait jelentik.
A hetvenes évek folyamán az akcióművészetben több áramlat alakult ki. Az évtized elején főleg a természetben megrendezett akciók voltak jellemzőek: némelyik a happeninghez állt közel, mások inkább a land arthoz, képviselői Zorka Ságlová, Ivan Kafka, Milan Maur. Olyan akciókra is sor került, amelyek során a művész a természet élményét saját testének megélésével kapcsolta össze. Ilyen alkotások fűződnek Milan Kozelka, Vladimír Havlík, Milos Sejn nevéhez.
A cseh body art a hetvenes években a folyamatos fejlődés jegyeit mutatta mind az expresszivitás, mind a konceptualitás síkján, képviselői közé tartozik a budapesti tárlaton is bemutatkozó Petr Stembera, Jan Mlcoch, Jirí Kovanda és Karel Miler. A nyolcvanas években a fiatalabb nemzedékhez tartozó alkotók sora - Tomás Ruller, Marian Palla, Jirí Suruvka, Petr Lysácek - lépett színre.
