Schőner Alfréd főrabbi, az Országos Rabbiképző - Zsidó Egyetem rektora példaértékűnek és nagyon fontos alapmunkának nevezte a könyvet, amely a különböző keresztény egyházaknak a zsidósággal és a holokauszttal kapcsolatos megnyilvánulásait tartalmazza.
A főrabbi elmondta, hogy a kötet szerkesztője zsidó teológiát is végzett, szerteágazó tevékenységével Szécsi József azon dolgozik, "hogyan lehetne feloldani a tudatlanságot" a zsidóság megítélésével kapcsolatban.
Gábor György vallásfilozófus, az MTA Filozófiai Intézetének főmunkatársa "a kereszténység szégyenének" nevezte a könyv borítóján szereplő fotót, amely azt örökítette meg, ahogy zsidó származású, ruhájukon Dávid-csillagot viselő emberek jönnek ki a szentmiséről 1944-ben egy terézvárosi templomból.
Szigeti Jenő egyháztörténész arra hívta fel a figyelmet, hogy a globalizációval mindig identitásproblémák járnak együtt, ez volt jellemző a római korban, és ez jellemző most is. Erre, valamint az emberek önértékelési zavarára vezethető vissza meglátása szerint az antiszemitizmus.
Szécsi József az MTI-nek azt mondta: "a holokauszt következménye a zsidóság ábrázolásának", amelynek során különböző negatív tulajdonságokkal ruházták fel a zsidó származású embereket.
Kifejezésre juttatta, hogy a mai korban is szükséges a zsidóság történetének, kultúrájának, vallásának megismertetése, oktatása, s ezen túlmenően a holokauszt tárgyalása.
A kötet szerkesztője kijelentette: "a holokauszt akkora trauma, hogy nem lehet elmenni mellette szótlanul, mintha mi sem történt volna". A kereszténység ezt akkor látta be, amikor 1965-ben a II. vatikáni zsinat kiadta a Nostra aetate című határozatát, amelyben a múltban elkövetett összes bűnéért bocsánatot kért az egyház. Ez a bocsánatkérés II. János Pál pápa részéről később konkrétan a zsidóságra vonatkozóan is megtörtént - tette hozzá.
