A második világháború utáni első világkiállítás volt ez, amely jelképezni kívánta az újjáépítés sikerét és Európa egységesedésének folyamatát is (ugyanarról az évről van szó, amelyben életbe lépett az Európai Unió jogelődjét alapító római szerződés). A nemzetközi rendezvény célja volt az emberközpontú gondolkodás éltetése is a hidegháború nehéz időszakában, valamint a tudomány fejlődésének ünneplése - utóbbit méltán jelképezte a még épp csak felnőttkorába lépett atomkutatásra és a feljövőben lévő atomfegyvergyártás fenyegetésére utaló Atomium.

Hat hónap alatt, áprilistól októberig 41,5 millió látogató kereste fel a belga főváros szélén, a királyi rezidencia közelében létesített 200 hektáros világkiállítási területet, amelynek számos épülete ma is áll és fogad rendszeresen nagyszabású rendezvényeket.

Brüsszelben rendezvények sokaságával emlékeznek a világkiállításra, amely nemzedékek életének mindennapjait határozta meg, és ma is egyik összetevőjét alkotja a belga nemzeti büszkeségnek. Aki a helyszínen jár, egy sajátos, hordozható videoberendezésnek, Story Traveller-nek köszönhetően egy 2 kilométeres sugarú körben visszahelyezheti magát a korabeli hangulatba: a műholdas navigációval működő készülék akkori filmfelvételek és fotók segítségével teremti meg az egykori nyüzsgés élményszerű élvezetét. Tartanak koncerteket, veteránautó-felvonulást, tűzijátékokat, gyermekprogramokat, korhű bolhapiacot, filmvetítéseket és még számos programot, melyek megtalálhatók a http://blog.atomium.be internetes honlapon. Készül emlékbélyeg-sorozat és a Belgiumban elmaradhatatlan képregény.



Harmincháromezer sörös rekeszből az Atomium lábánál felépítették a Boldogság Pavilonját, amely kiállításoknak, kulturális eseményeknek ad otthont. Az atommagutánzat ünnepi kivilágítást kapott a féléves megemlékezés idejére, emellett minden eddiginél átfogóbb kiállításnak ad otthont. A brüsszeli csipkemúzeumban a korra és a világkiállításra emlékező tárlatot nyitottak. Párhuzamosan emlékeznek egyebek között a Belgium, Luxemburg és Hollandia között ugyanabban az évben aláírt Benelux-szerződésre és az emberbaráti tevékenységéért kitüntetett Georges Pire domonkosrendi szerzetes Nobel-békedíjára is.

A kiállítást megnyitó beszédében Baldvin belga király utalt arra, hogy "a jövő tudományát jelképező" Atomium uralta világkiállítás kitűnően foglalja össze a tudományos ismeretek, az intelligencia akkori eredményeit. Hozzátette rögtön, hogy "a technika önmagában nem elég ahhoz, hogy civilizációt teremtsen, ehhez szükség van erkölcsi hozzáállásunk párhuzamos fejlődésére is, arra az akaratra, hogy közösen eredményre vezessünk egy előremutató, ambiciózus erőfeszítést". Azt kívánta, hogy "mindazok, akik meglátogatták a kiállítást, azzal a meggyőződéssel térjenek haza, hogy a korábbi civilizációk fölé új humanizmus emelkedik, anélkül, hogy bármit is megsemmisítene a világon az évszázadok során összegyűlt értékekből; és legyen meggyőződésük az is, hogy ez a fajta humanizmus csak az egyetértés jegyében teljesedhet be".

A sajtóban idézett visszaemlékezésekből kiderül, hogy szervezők már annak idején is megadták a módját a látogatók kiszolgálásának: a hatalmas terület nem csupán a földről volt megtekinthető, hanem libegő is keresztülvezetett rajta, de a még magasabbra vágyóknak lehetőségük volt helikopterről is megcsodálni a kiállítás helyszínét. Huszonöt kisvonat és 300 motoros riksa is a látogatók rendelkezésére állt, méltányos díjazás fejében.

A tartósabb emlékre vágyók a helyszínen, a látogatók szeme láttára nyomott 50 belga frank névértékű emlékérméket vásárolhattak. Charles Aznavour sanzont írt a rendezvényről.

Akik többször is meg kívánták nézni a kiállítást, bérletet válthattak rá: 200 ezer előfizetés fogyott. A leglátogatottabb napon 713 664-en keresték fel a Heysel-fennsíkon létesített kiállítási területet, amelyről ma is anekdotaként emlegetik, hogy tehénalakúra sikeredett.

Maga az Atomium nem is titkolt módon a világ leghíresebb világkiállítási építményével, a párizsi Eiffel-toronnyal volt hivatott vetélkedni, jóllehet eredetileg csupán a hathónapos kiállítási időszakra tervezték. André Waterkeyn mérnök alkotása 165-milliárdszoros nagyításban pontos mása a vasatom magjának. A 102 méter magas építmény kilenc gömbje közül a legmagasabban lévőbe a világ leggyorsabb liftje visz fel, ez kevesebb mint 23 másodperc alatt ér a tetőre a ma is ezrével érkező turistákkal.

Az expó sztárjai közé tartozott a Szputnyik műhold és az utópisztikus benyomást keltő ultramodern kisautó. Az Atomiumhoz mérték egy azóta már eltűnt és külföldön elfeledett épület, egy nyíl alakú betonszerkezet (Fleche) egyediségét.

Mindennek ellenére, mint a La Libre Belgique című belga napilap megjegyezte csütörtöki kommentárjában, úgy tűnik, hogy a nagyívű törekvések egy része még ma is csak álom. Hová lettek a világ jobbá tételére a technika útján tett kísérletek? - tette fel a kérdést a lap. Az időjárás melegszik, a Föld szennyezettsége fenyegető, az összefogásra törekvés még nem teljesedett be. Talán majd 2058-ban... - írta a brüsszeli újság.