"Egyébként - mint folytatta - ezt a vonaton mindenki tudja, de aki a vészféket akarja meghúzni, annak ellökik a kezét".
Szili Katalin szavai szerint zajlik a napi túlélési küzdelem, miközben nincs az MSZP-nek jövőképe. Példaként említette, hogy jövőre európai parlamenti választások lesznek, amelyre már készülni kellene, de a politikusok figyelmét a napi dolgok kötik le.
"Szembenézésre volna szükség, és a megfelelő konzekvenciák levonására" - jelentette ki a lapnak a politikus, aki hangsúlyozta: nem tartja helyesnek pártja struccpolitikáját.
A házelnök úgy látja, a baloldal képviseletére hivatott párt válságban van, és összeomlónak látszik egy döntően neoliberális alapokon létrejött kormányzati tevékenység. Véleménye szerint a bizalomvesztéshez hozzájárult az is, hogy az emberek számára kérdéses lehet, ragaszkodtak-e a programjuk megvalósítása során a szociáldemokrácia klasszikus értékrendjéhez. Mint mondta, most éppen a reformfolyamatok közepén tartanak, így az eredmény még nem látszik, és emiatt sokan úgy érezhetik, hogy kaotikus helyzet van az országban. Hangsúlyozta: kulcskérdés az MSZP hitelességének visszaszerzése.
Szili Katalin emlékeztetett: az elmúlt két évben többször elmondta pártfórumokon és a nyilvánosság előtt is, hogy a kormány programját markáns baloldali karakterrel szabad csak végrehajtani, azaz törekedni kell a mély és érdemi társadalmi párbeszédre. "Ha nem beszéljük meg a dolgokat az emberekkel, és nem engedjük, hogy ők is beleszóljanak a közpolitika alakításába, akkor a reformokat nem fogjuk tudni véghezvinni. Ha kellő körültekintéssel jártunk volna el, akkor nem itt tartanánk" - vélekedett a házelnök.
A házelnök kitért arra: a párt hitelességének alapja az is, hogy kívülről is érzékelhető legyen, hogy az MSZP demokratikus baloldali párt. "A +rossz anyós+ kritikáim – bár az élet igazolta őket – sokszor visszhang nélkül maradtak. Sőt, elkezdtek engem, mint valami belső ellenzékit emlegetni, aki mindig kibeszél, megtöri a pártfegyelmet. Ez nem igaz" - hangoztatta.
A kisebbségi kormányzással kapcsolatban arról beszélt, hogy két-három témakör mentén laza egyezséget lehetne kötni az SZDSZ-szel, ami külső támogatást jelent. Megjegyezte ugyanakkor, hogy emellett nyitottnak kell lenniük mások felé is.
A végzett munkájának mennyisége elismerésre méltó, politikai megnyilvánulásai inkább, az excibionizmus érzését sugalmazzák.
Az elvi, politikai hova tartozást nem lehet egzisztenciális cél, vagy eszközzé silányítani.
Az „én megmondtam előre”, csak az önfelmentés, vagy újabb képességek fitogtatására alkalmasak. Aki kibeszél, az bebeszéli magának, hogy csak üzengetéssel érvényesítheti akaratát, a közvélemény viszont értetlenkedik, és minősíti a jelenséget.
A szakadék felé robogó vonat nem a masiniszta szakértelme miatt rohanhat a katasztrófa felé, ha nem, azért mert valakik áthelyezték a vágányt.
Ha fél, vagy más irányba szeretne utazni, ugorjon ki, biztos, hogy lesz csatlakozása más úti cél felé is.
Egyáltalán, miért erre a vonatra ült? /balszimpi/