Betegápolók a kifutón

Pető Józsefné vezető asszisztens úgy gondolta, ráfér a munkatársakra egy kis közösségépítés, mivel az osztály dolgozói az altatást mindig más-más helyszínen végzik. Ezért határozta el, hogy nővérruha bemutatót szervez.

- Egészségügyi dolgozóink előadóművészekként is megállták a helyüket az április elején tartott nővérruha bemutatón, hiszen hatalmas sikert arattak - büszkélkedett, a rendezvény hangulatát felidéző Pető Józsefné, aki Kossuth Zsuzsanna korhű ruhájában beszélgetett velünk. Mint mondta, a tábori kórházak főápolónőjét, Kossuth Lajos legfiatalabb húgát mindenképpen meg kellett örökíteniük. Illendő róla megemlékezni, hiszen 1848 után rövid ideig, amíg még élt, és amíg Magyarországon élt, hazánk első főápolónője volt.- Visszatérve a nővérruha kollekcióra, a viseletekkel egyszerűen visszautaztunk az időben, és bár először csupán 50 év távlatában gondolkodtunk - hiszen annyi idős a kórházunk -, nem hagyhattuk ki a korábbi korszakok egyenruháinak felvonultatását sem.

- Honnan jött a nővérruha-bemutató ötlete?

- A Szent János Kórház kápolnájában kiállított gyűjtemény adta az ötletet. Ott a régi idők betegápolóinak korhű viseletébe öltöztetett babák vigyázzák tekintetükkel a kiállított tárgyi emlékeket. Az egészségügyben tevékenykedő rendek különleges ruháinak látványa egyszerűen lenyűgözött. A babákat lefotóztuk, utána jött az anyagok beszerzése, a szabás-varrás pedig már az én dolgom volt. A nővér-kolléganők minden hétvégén próbálták a ruhadarabokat, és nagyon érdekes, hogy minden egyéniség megtalálta a hozzá közel álló öltözetet. Tizennégy ruha készült el a lefotózott babákról. A szerzetes öltözékek közül bemutattuk az Istenes Szent János Rend viseletét, a Lórántffy Diakonisszái Rendet, a Szent Kamiliánus, valamit a Bethesda Kórházi Rend egyenruháját. Természetesen megjelent Kossuth Zsuzsanna, és a közelmúlt öltözéke: az '50-60-as évek, a '70-es és '80-as évek kórházi "divatja", ha szabad ezt a szót használni a munkaruhák területén. Majd a '90-es évek, illetve az ezredforduló nővérruhái szerepeltek a sorban és napjaink egyen-öltözéke, ami felettébb változatos összeállítást mutat az egészségügyi intézményekben, hiszen akad olyan osztály, ahol még a harminc évvel ezelőtt szokásos köpenyt hordják a munkatársak - magyarázta a vezető asszisztens, s hozzátette, hogy tapasztalatuk szerint a nővérruhák sikere bebizonyította, hogy az egészségügy történetére, alakulására nemcsak a szakma kíváncsi, hanem a civilek érdeklődését is felkelti. Épp ezért a tervei szerint a már bemutatott darabok mellett tovább bővíti a viseletek sorát, és elkészíti annak a hat babának az öltözékét is, amelyeket eddig nem sikerül megvarrni.

Pető Józsefné arról is beszámolt, hogy a ruhákhoz való anyagot a huszadik század vívmányából, a műszálas textíliákból válogatták össze. A szempont az volt, hogy könnyen kezelhető legyen, ne gyűrődjön és egyszerűen tudják mosni. Az elmúlt évszázadokban azonban ez nem állt a varrónők rendelkezésére, általában sűrű szövésű, sötét színű, nehéz vásznakat használtak, ami amellett, hogy kényelmetlen volt, a tisztítása is hosszú időt kívánt. Manapság sem a műszálas ruházatot kedvelik az egészségügyben, hiszen a legkényelmesebb a pamut alapanyagú viselet. Az uralkodó szín pedig a fehér, a gyógyítás, a tisztaság színe, habár az aneszteziológia területén, a műtőkben a zöld a jellemző. Bizonyosan van színterápiás vonatkozása is, hisz a zöld szín a gyógyulást, a változást segíti elő. A zöld egészséget kívánó szín, a természet színe, úgy tartják, vérzéscsillapító hatása is van.

A vezető nővér úgy véli, ha a húsz egyenruha elkészül, teljes lesz a gyűjtemény. A kórház szándéka az, hogy a kuriózumnak számító, életnagyságú és korhű viseleteket egy tárlat formájában mutatják be a nagyközönségnek. Már a helyet is kigondolták: az egészségügyi intézmény kultúrtermében lelhet otthonra a kiállítás, ahol a főszereplő öltözékek mellett a régi orvosi, ápolási eszközök is helyet kaphatnak. Ez a készlet jelenleg "elfekvő selejtként" hever az egyik pincében, történelmi értéke azonban pótolhatatlan.