Az ünnepi esten Beethoven c-moll vonósnégyesének kamarazenekari verziója és Karl Amadeus Hartmann Concerto funebre-je hangzik el, mivel ez a szólista repertoárját jellemző egyik mű. Schönberg Megdicsőült éj című alkotása zárja a műsort.
Rolla János elmondta az MTI-nek, hogy a negyvenedik évfordulóra érlelődött meg bennük az elhatározás, hogy megújítják a zenekart. Ekkor még az alapító társulat szinte érintetlenül játszott együtt. Ebből a szempontból tehát az utolsó öt év mozgalmasabb volt, mint a megelőző negyven, bár gyakran előfordult, hogy évente 120 koncertet adtak, voltak esztendők, amikor több időt töltöttek egymással, mint a családjukkal.
Ritkaság, hogy békességben, barátságban éljen meg egy ilyen testület négy és fél évtizedet, a híres Végh Vonósnégyes tagjai a próbatermen és a pódiumon kívül nem beszéltek egymással, a turnékon külön szállodákban laktak.
Ma a hangulata is más a művészeti vezetőnek, mint öt esztendeje, akkor kicsit borúlátó volt, kivált az anyagi háttér tekintetében. Fenntartójuk Szolnok megyei jogú város önkormányzata, ez feljogosítja őket, hogy az önkormányzati együtteseknek szánt keretre pályázzanak, de a Kánaán persze nincs még itt.
Az 1963-ban alapított zenekar, amely 2008-ban fennállásának 45. évfordulóját ünnepli, a magyar és a nemzetközi komolyzenei élet kiemelkedő képviselője. Büszkén vállalja, illetve népszerűsíti a világhírű magyar vonószenei hagyományokat a világ minden táján.
A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémia hallgatóiból alakult együttes fennállása óta szinte minden kontinensen fellépett már és olyan világhírű hangversenytermekben is játszottak, mint a Carnegie Hall New Yorkban, a Suntory Hall Tokióban, a Sydney Operaház, a párizsi Théatre de la Ville vagy az amszterdami Concertgebouw.
Az utazások az úgynevezett kapcsolati tőkét erősítették. Játszottak és lemezt készítettek Msztyiszlav Rosztropoviccsal, Isaac Sternnel, Jean-Pierre Rampallal, Maurice Andréval, Vadim Repinnel, fölléptek Rost Andreával és Edita Gruberovával, mondhatni: mindenkivel, aki számít - sorolja a művészeti vezető.
A rendszerváltás előtt a magyar sztármuzsikusoknak a valutában kapott honoráriumukat át kellett adniuk a monopolhelyzetű menedzsercégnek. A tiszteletdíjat - finoman szólva - mérsékelt árfolyamon forintra váltva kapták kézhez, nem állt módjukban olyan tartalékot gyűjteni, amiből ma gondtalanul nézhetnének a jövőbe.
Milliós példányszámban is kelt el lemezük, a vásárlási szokások és a hangversenyrendezés egészen más volt negyedszázaddal ezelőtt. A kamaramuzsika után világszerte kevesebben érdeklődnek, de őket hívják, nemrég Münchenben léptek föl, májusban Ravennába és Drezdába mennek, itt a nevezetes Semperoperben Ránki Dezsővel játszanak Liszt- és Mozart-darabokat.
Azt a játékmódot, stílust, amely miatt változatlanul keresettek, kellett megőrizni, átörökíteni az új tagokra. - A régiek ezért egyenként mentek nyugdíjba, most a tagság fele a fiam lehetne - mondja Rolla János. A fiatalokkal létrejött kapcsolat ébresztette rá őket, hogy hosszú ideig nagyon maguknak valók voltak, mintha elefántcsonttoronyban éltek volna.
Elkezdtek új kapcsolatokat keresni és ebben jó eszköz volt a kamarazenei találkozó és kurzus, amelyet 13 éve tavaszonként szerveznek "támaszpontjukon", az Óbudai Társaskörben.
Egy éve "laktak" társaskörben, amikor Zemplénben kószálva megfogant az ötlet: teremtsék meg a Zempléni Művészeti Napokat. Merényi Judit és a kis létszámú társaskör vállalta a partnerséget, 1992-től 2003-ig együtt szervezték a fesztivált.
"Az utolsó években már túl sok energiát vitt el a fesztivál működtetése. Azért döntöttünk úgy, hogy abbahagyjuk, mert túlnőttek rajtunk a feladatok. Hiába tettünk meg minden tőlünk telhetőt, nem tudtunk igazán jól lobbizni, elegendő pénzt összegyűjteni" - emlékezik Rolla.
Más műfajok iránt is érdeklődnek: "Játszottunk a Budapest Klezmer Banddel, júniusban a Művészetek Palotájában több híres dzsesszistával, Szakcsi Lakatos Róberttel, Egri Jánossal és Balázs Elemérrel lépünk föl."
Hozzáteszi: követi az alapító karmester, Sándor Frigyes példáját, aki arra intetett, hogy időben meg kell találni az utódot. "Nem akarom kisajátítani magamnak az együttest. Időnként azt érzem, velem bármi történhet, és nem hagyhatom őket úgy magukra, hogy nem gondoskodtam másik vezetőről. 16 ember jövője függ tőlem. Úgy érzem, a megújulás nagyon jól sikerült, és már teljesen összecsiszolódott a társaság."
Az 1963-ban alapított Liszt Ferenc Kamarazenekar első művészeti vezetője a felejthetetlen egyéniségű és szakértelmű Sándor Frigyes volt. 1979-ben bekövetkezett halála óta a koncertmester, Rolla János vezeti az együttest.
Repertoárjuk az egész zeneirodalmat felöleli: Monteverditől Bachon és Mozarton át a romantikusokig, a XX. századi zeneszerzőkig számos ismert és kevésbé ismert darabot játszanak. A zenekar eddig több mint 200 hanglemezfelvételt készített. Legtöbb felvételük a Hungarotonnal készült, ahol Ferencsik János után másodikként vehették át az egymillió példányszám után járó emlékplakettet. Párizsban három alkalommal nyerték el a francia Académie du Disque nagydíját és Magyarországon több felvételük kiérdemelte az Év hanglemeze címet.
