Szabolcs-Szatmár-Bereg megye lakosságának életében hol áldás, hol átok a víz. A folyók vagy éppen a belvíz hatalmas rombolást okozhat váratlanul, de ha felkészülnek a fogadására, akkor sem mindig sikerül a veszélyt és a károkat teljes mértékben elhárítani. A rövid és hosszú távú tervekről, lépésekről kérdeztük Fülöp Istvánt, a megyei közgyűlés elnökét, aki ebben a tisztségében egyúttal a megyei védelmi bizottság elnöke is.
- A megye igen gyakran válik árvíz sújtotta területté. Az én életemben az első nagy árvíz az 1970-es volt, azután a kilencvenes években, illetve 2001-ben ez megismétlődött. Akkor itt Tarpánál a víz átszakította a gátat, és a 41-es főutat is át kellett vágni ahhoz, hogy a többi településen ne keletkezzen még nagyobb kár. Mi, akik itt élünk, és felelős politikusai vagyunk a megyének, látjuk, hogy komoly árvízvédelmi feladatokat kell megoldani. 2003-ban a már korábban felmerült Vásárhelyi-terv továbbfejlesztésével foglalkozott a Parlament, ahol a tiszai árvíztárolók építését tűzték ki célul, mert a szakemberek megállapították, hogy a gátak további magasítása már nem járható védekezési út.
Három tároló került volna itt kialakításra: a Kraszna-Szamos közi, a Szamos-Tisza közi és a beregi. A Szamos-Tisza közi megépítése az ottani lakosok ellenállása miatt meghiúsult. A Kraszna-Szamos közi tároló építését 2009-ben kezdik, ez 16,2 milliárdos beruházás. A Mátészalka, Ópályi, Nagydobos, Szamosszeg, Szamoskér, Tunyogmatolcs, Győrtelek, Kocsord által határolt területen lenne gátmagasítás és épülnének zsilipek. Árvíz, vagy a folyó magas vízállása esetén a vizet beengednék erre a területre. A veszély elmúltával, apasztással, vagy a Krasznába egy másik zsilipen, leeresztéssel kiengednék a vizet. Ez csupán vízgazdálkodási kérdés, viszont az itt élő emberek szeretnék, ha komplex vidékfejlesztési program valósulna meg, amelynek egyik része a vizes program. Egyelőre azonban az adott pályázati lehetőségek, uniós pénzek miatt csak az utóbbi megvalósítására van mód. Erre 16,2 milliárd forint a Társadalmi Infrastruktúra Operatív Program (TIOP) révén biztosított, 85 százaléka EU pályázati, 15 százaléka pedig kormányzati pénz. A tervek szerint 2011-ben lesz kész a létesítmény - hangzik az elnök biztató válasza.
- A megye miben tud segíteni?
- Ez kormányprogram, ebben nem tudunk. A tárgyalások, egyeztetések a szaktárca és a különböző szervezetek között megkezdődtek, a gazdák aggályait azonban nem tudták teljes mértékben eloszlatni. A föld értékének a csökkenése, a belvízgondok - például az eddig is belvizes terület, amelyre ráengedik a vizet, még inkább az lesz -, hogy az ilyen esemény milyen mértékű belvizet, szintemelkedést, károsodást okoz hosszútávon, erre nem kaptak választ. Sok a még nyitott kérdés. Csak az biztos, hogy, ha jön az árvíz, a falut nem önti el. Egy területet kisajátítanak a két folyó között, a belül, tárolóként használandó föld tulajdonosa pedig hektáronként 6000 forintot kap, ha pedig ráeresztik a vizet, az ott lévő növénykultúrát 100 százalékos értéken kártalanítják a föld használójának. Azt vallom, komplex vízelvezetési program kellene, de a tároló létesítése is fontos előrelépés. Amikor árvíz volt, helikopterről láttam a pusztítást, ahogy még a temetők is vízben álltak, a házak félig összerogytak, rettenetes látvány volt. Az érintett polgármesterek úgy látják, kellenének belvízelvezető csatornák, menekülő útvonalak is - nyomatékosítja az intézkedések fontosságát Fülöp István.
- Maguk az érintett települések megtesznek-e mindent a saját lehetőségeiken belül a veszély, a kár elhárítására?
- Az anyagiak mindent behatárolnak. Az önkormányzatoknak nincs pénzük, nem tudnak alkalmazni embereket, az egyes közmunka lehetőségek is csekélyek. A gazdának esetleg a földjén megy át a vízlevezető, ám ez nem a tulajdona. A vízügyi társaság ezért pénzt fizettet velük, mégsem tartja rendben őket. A belvíz elvezetéséért, a csatornahasználatért is kell fizetni.
- Ha idén, - ne adj'isten - újra vészesen megemelkedik a folyók vízszintje, hogy védekeznek?
- Végig részt vettem az árvízvédelmi gyakorlaton, hiszen az úgynevezett minősített helyzetekben, ha a szakemberek például azt javasolják, vágjuk át a gátat, vagy éppen az utat, a döntés felelőssége az enyém. Mindenkinek megvan a maga feladata, és a gyakorlatok során egyértelműen kiderült, hogy tudják és teszik is azt, vész esetén.
