Kelecsényi László az MTI-nek elmondta, hogy könyvében a budapesti mozik történetén túl azt a válságot akarta megjeleníteni, ami a rendszerváltáskor lezajlott a fővárosi vetítőhelyek életében. Mint felidézte, először a kisebb, majd a külvárosi nagyobb mozik zártak be, csak egy kicsi, "kemény mag" maradt meg a mozikból: az Art-mozi hálózat, a művészmozik.
A filmtörténész megjegyezte, hogy a Mozizó Budapest a Holnap Kiadó által indított sorozatban jelent meg, amelynek első kötete a Fürdőző Budapest című könyv volt.
A Mozizó Budapest történeti, időrendi sorrendet követ: bemutatja a kezdeti időszakot, amelyben a mozi vásári látványosságnak számított, és sátrakban, csődbe ment kávéházakban, kabarékban rendezték a vetítéseket. Az első kőépületeket az 1910-es, 1920-as években húzták fel - mutatott rá a filmtörténész, példaként említve a Corvin mozit, amelyet egy lebontott szeszgyár helyén építettek fel.
A mozi "nagykorszaka", ahogy Kelecsényi László fogalmazott, az 1960-as, 1970-es évekre tehető. Ekkor még nem terjedt el a televízió, a statisztikai adatok szerint minden magyar állampolgár évente 13-szor volt moziban, ez az összlakosságot tekintve 130 millió nézőt jelentett - hangsúlyozta a szerző, megjegyezve, hogy ezt követően az 1980-as években jött a lassú leépülés, a "paradigmaváltás".
Nagyon kevés olyan nyelv van, amelyben egy költő keresztelt el egy találmányt - magyarázta Kelecsényi László azt, miért indította munkáját Heltai Jenő Dal a moziról című 1907-es, vidám hangulatú, leleményesen szóalkotó versezetével, amelyben egy fiatalember mozgóképet nézni hívott egy lányt, aki el is ment a "moziba".
Mint mondta, utóhangként már tudatosan keresett valami olyat, ami kifejezi a vereség, a veszteség hangulatát. Így bukkant Vas István Elégia a moziról című versére. Az egyes fejezetek címei is idézetek, többek között Nemeskürty Istvántól, József Attilától, Grunwalsky Ferenctől, vagy éppen Lenintől.
Az illusztrációk, fotók, amelyeket a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjteményéből, a Mozitörténeti Gyűjteményből, a Nemzeti Múzeum Történeti Tárából, az MTI, valamint a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal archívumából válogatott, üres nézőtereket, mozi-előcsarnokokat, mozik előtti külső tereket ábrázolnak - fűzte hozzá Kelecsényi László.
Arra a kérdésre, hogy látja az Art-mozik jövőjét, a filmtörténész azt válaszolta, hogy a budapesti művészmozik összehasonlítva az európai nagyvárosokban található vetítőhelyekkel, "jó kézben vannak, nem kell szégyenkezni". Ugyanakkor kiemelte: finanszírozni kell őket, mert veszteségesek. Más kérdés az, hogy ezt milyen forrásból fedezik - jegyezte meg Kelecsényi László.
Következő munkájáról szólva megjegyezte, hogy egy színészalbumot szeretne összeállítani: a kötetben azok a színészek kapnának helyet, akik a magyar hangosfilm történetében szerepet játszottak.
