Könyv az "újraértelmezett" Moholy-Nagy Lászlóról

Passuth Krisztina művészettörténész, Moholy-Nagy-kutató, Botár Olivér könyvét méltatva elmondta: bár a mű csupán néhány évet mutat be Moholy-Nagy László életéből, a szerző olyan periódust választott ki, amely egybeesett a XX. századi nemzetközi avantgárd izgalmas időszakával.
Az 1916 és 1923 közötti időszak Moholy-Nagy életében is jelentős volt, ekkor vált elismert művésszé, a Bauhaus vezető egyéniségévé - hangsúlyozta Passuth Krisztina.

Hozzátette: alapos és elmélyült kutatás eredményeképpen született meg a kötet, s a legkülönbözőbb szempontokból, szellemtörténeti, fotótörténeti, politikai, szépirodalmi oldalról dolgozza fel a történteket, igazi "mélyfúrást" végezve.

Botár Olivér könyvében vannak olyan történelmi fejezetek is, amelyek a művészettörténészek számára is tudnak újdonsággal szolgálni - mutatott rá Passuth Krisztina, példaként említve a reformmozgalmakat és az organikus léttel kapcsolatos szemléletek kialakulását.

Botár Olivér magyar származású kanadai művészettörténész, a winnipegi Manitoba Egyetem professzora kötetében három nagy fejezetben tárgyalja Moholy-Nagy László életét és munkásságát. Feltárja a művész új médiumok iránti érdeklődésének eredetét, filmelméletének, fotogramkísérleteinek és pedagógiájának forrásait, bemutatja konstruktivista festményeit és grafikáit, ízelítőt ad Moholy-Nagy és a dadaisták találkozásából, s az olvasó elé tárja, hogyan kapcsolódott be a berlini színházi életbe a művész.

A Vince Kiadó gondozásában megjelent könyv katalógusként is szolgál a Magyar Nemzeti Galériában megnyílt, azonos címet viselő tárlathoz, melynek kurátora szintén Botár Olivér.

Moholy-Nagy László 1895-ben született Bácsborsodon; a konstruktivizmus egyik legjellegzetesebb képviselője volt. Apja kivándorolt Amerikába, nagybátyja a vajdasági Moholpusztán (ma Mol) nevelte. Szegeden járt gimnáziumba, Budapesten a jogi karra, majd katona lett. Első világháborús sebesülése után a kórházban háborús képeslapokat kezdett festeni. Csatlakozott Ady Endre köréhez, majd rajziskolába járt. Első kiállítását 1918-ban a Nemzeti Szalonban rendezte.

A tanácsköztársaság bukása után Ausztriába ment, majd Berlinben az új szellemű művészeti csoportokkal dolgozott együtt. 1923-28 között előbb Weimarban, utóbb Dessauban a Bauhaus tanára volt. Ezután ismét Berlinben élt, majd a hitleri uralom elől 1935-ben Angliába, 1937-ben pedig az Egyesült Államokba költözött, s Chicagóban megalapította az Új Bauhaust. Műveinek többsége konstruktivista formakompozíció. Jelentős pedagógiai munkásságot fejtett ki, sokat publikált. Elméleti írásaiban főként az absztrakt művészettel és az alkalmazott művészetek problémáival foglalkozott. 1946-ban hunyt el az egyesült államokbeli Chicagóban.