Génjeinkben van

Hargittai István Doktor DNS-e James D. Watsonnal, az örökítőanyag kettőscsavar-szerkezetének egyik felfedezőjével folytatott beszélgetéseket tartalmaz.

A két könyv kapcsán az idei könyvfesztivál utolsó napján Venetianer Pál és Duda Ernő kutatók, Palló Gábor tudománytörténész és Palugyai István tudományos újságíró beszélgetett a tudomány kommunikációjának jelenlegi helyzetéről, a kutatói egyéniség szerepéről a tudományban és arról, merre halad a genetika tudománya.

Tíz éve, amikor a sorozat első kötetei megjelentek, a magas színvonalú, tudományos esszé műfaja éledt újjá Palugyai István szerint. Palló Gábor hangsúlyozta, hogy a tudományos ismeretterjesztés ma már nem működik, mert nem üres fejekbe kell folyadék módjára információt tölteni, hanem kommunikációról van szó, ahol a befogadó oldal egyenrangú félként ismerheti meg a kutató szerzők egyéni álláspontját.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a bulvársajtó leegyszerűsítő, sokszor félreérthető tudományos jellegű hírei miatt különösen fontosak a kutatóktól, első kézből származó, érthető és érdekes művek.

Venetianer Pál könyvének egyik kérdése az élőlények genetikai, avagy környezeti meghatározottsága. Szélsőséges példaként: a nácizmus fajelmélete a genetikai determinizmus kizárólagosságát, míg a kommunista ideológia az átöröklés teljes tagadását vallotta. Nem ennyire szélsőségesen, de a szakemberek is vitatják e tényezők szerepét és arányát az ember sorsában, tulajdonságainak alakulásában. Venetianar példáit az állatok világából meríti, csaló baktériumok, transzvesztita muslicák, hűséges pockok és macsó egerek a szereplői a különféle helyeken közzétett kutatásokat bemutató történeteinek.

Duda Ernő kiemelte, hogy a könyv elveti a leegyszerűsítést. Az élőlényeket rendkívül összetett rendszerek hálózatai alkotják, nem pusztán molekulák, gének építőkockái. Gondoljunk erre, amikor azt olvassuk, hogy megtalálták a kék szem vagy éppen a homoszexualitás génjét - tette hozzá Duda. A biológia nem redukálható kémiára és fizikára - írja Venetianer új könyvében.

A Venetianer-kötet által is közvetített tudományos "aprómunkához" képest másfajta tudósképet alakított ki magáról Watson. Ő a zseniális kutató, aki jó helyen van, jókor, a szerencsének köszönheti Nobel-díjas felfedezését. Legalábbis ezt sugallja magáról. A beszélgetés résztvevői azonban, ahogyan a Doktor DNS szerzője, Hargittai István is, árnyalták ezt a képet. Saját intézetében Watson is a szigorú, fegyelmezett kutatói munkát követelte meg.

A múlt időt az a botrány indokolja, melynek következtében a kötet magyar nyelvű megjelenése előtt a Nobel-díjas tudós lemondott a Cold Spring Harbor Laboratóriumban viselt kancellárságáról. 2007 őszén egy interjúban kijelentette ugyanis, hogy a feketék kevésbé intelligensek, mint a fehérek. Bár Watsonnak korábban is voltak hasonló, provokatív megjegyzései, és ezt a kijelentését visszavonva bocsánatot kért, az eset akkora vihart kavart, mely a tudós visszavonulásához vezetett.