Árvíz, aszály, pusztulás

A Földünkön jelenleg végbemenő klímaváltozás miatt szélsőséges időjárási jelenségeket figyelhetünk meg: szélviharok, aszály, árvíz dúl. Ezek száma az elmúlt húsz évben kétszeresére növekedett. Mindezek miatt rohamosan pusztulnak a mezőgazdasági termények, ami megmaradt, az a kereslet-kínálat arányának megváltozása miatt drágul, így sokan lényegesen kevesebb élelmiszerhez jutnak. A problémákat súlyosbítja, hogy emelkedik az üzemanyagok ára is, megdrágítva a mezőgazdasági termények szállítását.



Emelkedő élelmiszerárak

Idén majdnem duplájára emelkedett a rizs ára. A thai rizs tonnájának ára januárban négyszáz dollár volt, ma már hétszázötven, és elemzők szerint rövidesen ezer dollárra emelkedhet. A legtöbb ázsiai kormány ezért befagyasztotta az exportot, hogy legalább a belföldi árak stabilitását biztosítani tudja. Többek között Vietnám, India, Kína és Kambodzsa is korlátozta a rizsszállítást. Az importőrök, mint a Fülöp-szigetek és Indonézia is nehéz helyzetbe kerültek a fő rizstermelő országok exportjának befagyasztása miatt. A drágulás a rizst nemzeti eledelként fogyasztó országokat sújtja a legjobban; de már Magyarországra is elérkeztek a negatív hatások. Ebben a rizs ára minden eddigi rekordot megdöntve huszonnyolc százalékkal emelkedett. Az EU-kvótarendszer hatására a rizstermelésünk visszaesett, pedig az ország keleti részének földterületei kiválóan alkalmasak lennének rá, így akár megtermelhetnénk a saját szükségletünket. Magyarországon negyvenötezer tonna rizs fogy évente, és ebből a hazai termés mindössze hétezer tonna.

A húsvéti időszakban a tojás ára huszonöt százalékkal magasabb volt, mint az elmúlt év azonos időszakában. Az áremelkedés oka a költségek növekedése, a csirkékkel etetett takarmány drágulása. A kenyér is többe kerül. Az energia és a munkaerő költségének emelkedése mellett a gabonakészletek csökkenése miatt megdrágult liszt árát is be kellett építeni a termékekébe. A gabonakészletek megcsappantak szerte a világban; Magyarországon is. 2006-ról 2007-re öt százalékkal kisebb területen negyvenegy százalékkal kevesebb gabonát termeltek hazánkban. Búzából kilenc, kukoricából pedig ötven százalékkal kevesebb termett; összesen ötmillió tonnával kevesebb gabonát takarítottak be. A többi élelmiszernövény termelése is csökkent: a burgonyáé például öt százalékkal, míg a cukorrépáé harminckettővel.

A zöldségtermeléssel és -árakkal ugyanez a helyzet. Az Egyesült Államokban például a zöldségek és gyümölcsök ára egyre emelkedik - két év alatt húsz százalékkal -, így az emberek kénytelenek az olcsóbb, egészségtelenebb és hizlalóbb élelmiszereket megvenni. Magyarországon az áremelkedések miatt szintén romlott az emberek egyébként is eléggé kiegyensúlyozatlan, kevés gyümölcsöt és zöldséget tartalmazó, egészségtelen táplálkozása. Ezt próbálja meg enyhíteni a már működő iskolatej-program mellett az Európai Bizottság által jóváhagyott iskolagyümölcs-program, mellyel a gyermekek egészséges táplálkozását próbálják meg előremozdítani.

Éhínség és lázadás

Az élelmiszerhiány világméretű probléma: a legtöbb áldozatot Ázsiában és Afrikában szedi, de már Európában is érzékelhetővé vált, és szociális feszültséget okoz. Észak-Koreában az ENSZ Világélelmezési Programjának (WFP) becslése szerint több mint hatmillió ember éhezik, ráadásul a helyzet egyre rosszabb; humanitárius tragédia fenyeget, amelyet a szervezet ázsiai igazgatója, Tony Banbury szerint külső segítség nélkül nem lehet elkerülni. A tavalyi árvizek miatt elpusztult termés és a megnövekedett árak tehetnek a helyzetről. Ha nem érkezik segítség, megismétlődhet az elmúlt évtized tragédiája: a kilencvenes években mintegy kétmillióan haltak éhen a távol-keleti országban.

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) szerint a nyolcvanas évek óta nem süllyedtek ilyen alacsony szintre a globális gabonakészletek. Egyes országokban az emberek jövedelmük már több mint ötven százalékát élelmiszerekre költik. A FAO szerint a jelenlegi helyzet gyors megszűnésére nincs esély, így a további drágulás világszerte társadalmi elégedetlenség és politikai instabilitás alakulhat ki. Az áremelkedések miatt éhséglázadások törtek ki többek közt Haitin, Kamerunban, Hondurasban, Egyiptomban.

Haitin április elején kezdődtek el a múlt évben végbement ötven százalékos élelmiszerár-emelkedés kiváltotta éhínség miatti lázadások. A közép-amerikai országban az emberek mintegy nyolcvan százaléka napi háromszáz forintnak megfelelő összegből él. A Haiti Köztársaság fővárosában, Port-au-Prince-ben a tüntetők megpróbálták megrohamozni az elnöki palotát, az ENSZ békefenntartóinak könnygázzal és gumilövedékekkel kellett feloszlatniuk a tömeget. Élelmiszerjegyeket és ennivalót osztottak szét az éhezők között. Hondurasban több ezer gazda és tanár tiltakozott az élelmiszerek és az ivóvíz drágulása ellen. A tüntetők a rohamrendőrökkel is összetűzésbe keveredtek. A hondurasi kormány mezőgazdasági programot indított az áremelkedés enyhítésére.

Egyiptomban, Kairó szegénynegyedében sorba állnak az emberek kenyérsegélyért. A világ egyik legnagyobb búzatermelője, Ausztrália éléskamrái is üresek. Bangladesben az 1974-es nagy éhínséghez hasonló élelmiszerhiány van. Kétszeresére drágult minden, több száz család bevételének nyolcvan százalékát kénytelen élelemre fordítani, és mégis csak napi egyszeri étkezésre futja.



Tabajdi Csaba, az MSZP EP delegáció vezetője, az EP Mezőgazdasági Bizottságának főtagja szerint Európában és Magyarországon is érezhetővé váltak az élelmiszerhiány hatásai. Európában száztíz millió, az országban pedig hárommillió ember él a létminimum alatt, és az ő helyzetük a növekvő élelmiszerárak miatt még kilátástalanabbá vált. A tragédia elkerülése érdekében változtatni kellene az agrárpolitikán, és a termelés visszafogása helyett a „többet és jobb minőségben” alapelvét követni.

Van kiút?

A ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) próbál segítséget nyújtani az éhező tömegeknek. Azonban a szervezet az éhínség legyőzésére szolgáló költségvetése nem bizonyult elegendőnek, ezért márciusban anyagi segítséget kért a világ országaitól: összesen hetvenhét millió amerikai dollárra lenne szükség a probléma megoldásához. Hiszen az éhezés manapság már több mint nyolcszázmillió embert érint szerte a világon, főleg Afrikában, Kelet-Ázsiában és Közép-Amerikában. Az 1963 óta működő szervezet a működéséhez szükséges pénzt adományokból teremti elő. Ezeket az adományokat elsősorban a világ vezető országai adják - pont azok, akik közvetve az éhínséget előidézik. Ugyanis a fejlett országban működő erőművek és más üzemek folyamatosan nagy mennyiségű széndioxidot és más káros, az üvegházhatás kialakulását fokozó gázt bocsátanak ki. Ennek hatására a Föld légköre folyamatosan melegszik, és ez hatással van a klímára: megbolygatja a természetes egyensúlyt, hőmérséklet-változást okozva. Tehát, ahogy fejlődünk, egyre kevesebben leszünk - már ha fejlődésnek lehet nevezni egy olyan folyamatot, melynek során szép lassan (azaz már egyre gyorsabban) kiirtjuk saját magunkat. Aztán, ha elfogyunk, az utánunk következő civilizáció kezdheti az egészet elölről.