Éhínség, kilátástalanság, nyomor, természeti katasztrófák, nem ritkán életveszély, törvényes rend és emberi jogok utáni vágy. Legtöbbször ezek motiválják azokat az embereket, akik hazájukat elhagyva, Magyarországon át próbálnak valamelyik nyugat-európai országba jutni, és ott jobb élet reményében letelepedni. Évről-évre rohamosan nő azoknak a száma, akik Kínából, Pakisztánból, Irakból, Afganisztánból, Szomáliából, Szenegálból, Bangladesből, Törökországból, Albániából, Tunéziából, Algériából, vagy akár Vietnamból indulva illegális határátlépés útján érkeznek hazánkba. Ez a jelenség azonban nemcsak Magyarországot érinti, hanem súlyos, világméretű probléma: a kimutatások szerint a később valamelyik nyugat-európai országban letelepedett illegális bevándorlók nagy eséllyel maguk is embercsempészettel kezdnek foglalkozni, vagy a más bűnözési (lopás, prostitúció, drog) ágakban tűnnek fel az adott országban. Ez nem jó. Senkinek sem.

Források szerint a világon évente 1 millió ember kerül embercsempészekhez, ami egyben azt is jelzi, hogy az embercsempészet ma már külön szakma lett (dollár milliárdok forognak benne), és működtetői is egyre profibbak. Technikák, trükkök egész garmadát dolgozták ki, hogy kijátsszák a szolgálatban lévő határőröket, akiket sok esetben nem is olyan nehéz „megtéveszteni”. Jó pénzért ugyanis egyeztetni lehet velük, hogy mikor, hol legyenek. Persze ez részletkérdés.

Főbb irányok, útvonalak
Az illegális bevándorlás az 1980-as években ütötte fel a fejét a Magyarországon. Akkor a romániai belpolitikai helyzet miatt egyre több menekült érkezett hazánkba. Mára ez a helyzet kicsit megváltozott: a szakemberek már három nagy, „jól kiépített” migrációs irányról beszélnek.
Az egyik az Oroszország felől érkezők illegális bevándorlók vonala, akik majd az ukrán határon próbálnak Magyarországra jutni, ahonnan Ausztrián (esetleg Szlovákián át) távozva az egyik vezető európai országba igyekeznek. Ők általában valamelyik ázsiai országból (Kína, Afganisztán, Irak, Pakisztán) érkeznek, de az sem ritka, hogy Moszkváig repülővel (főleg kínaiak, illetve az afgánok) jönnek, és csak innen váltanak kocsira, kisbuszra.

A másik „kedvelt” irány Törökország érintésével, Románián át Debrecenig tart és onnan Budapestig. Itt ez a migrációs irány most már évek óta kettéválik: valaki Ausztria–Németország irányba, mások Szlovénia–Olaszország felé mennek tovább.

Sokan a harmadik kedvelt irányból, Szerbián át érkeznek. Ők a délvidéki határrészen próbálnak átszökni, és Ausztrián, esetleg Szlovénián keresztül távoznak az országból.

Feljövő albánok, rutinos ukránok
Egyébként épp itt a Délvidéken volt egy érdekes fordulat az elmúlt években. Az addig domináló szerb embercsempészeket ugyanis szép lassan leváltották az albán bűnözők, akik ma már nagyrészt uralmuk alatt tartják ezt a határszakaszt.

A régió központja Szabadka, ahol sokan abból élnek, hogy lakásukat, pincéjüket, vagy padlásukat pihenő-, illetve gyűjtőhelynek adják ki. Itt várják be egymást a különböző helyről érkező csoportok, ez a végső csomósodás, hogy egyszerre vágjanak neki a határnak. Itt akár napokat, de a rossz körülmények miatt van, hogy akár heteket is várakozniuk kell. (Ezen a szakaszon csak tavaly háromszorosára nőtt az illegális átlépések száma, valamint közel tizenhatszorosára azoké, akik hamis okmányokkal próbáltak átjutni Magyarországra.) Az embercsempészek közti versenyhelyzetet jól jelzi az, hogy vannak olyanok is, akik plusz szolgáltatásokat is ajánlanak az illegális bevándorlóknak azért, hogy őket válasszák: sokszor még azt is megígérik, hogy a klienst később munkához juttatják az EU-ban.

Az ukrán határ mentén hasonló a helyzet, ahol szintén sokaknak szolgál jövedelmül az embercsempészettel való összejátszás, sőt itt már régen elterjedt az a „pletyka”, hogy a határőrökkel rendre összejátszanak a csempészek.

Nyilatkozott az embercsempész
Nemrég egy angol újságírónak sikerült egy ukrán embercsempészt megszólaltatnia, aki lelkesen dicsekedett arról, hogy mostanában „még többen próbálnak átjutni Ukrajnából” hiszen „... jó a hírünk, mert (az illegális határátlépők) 70 százalékát nem kapják el.” Az ennek okát tudakoló kérdésre a férfi a megfelelő „összjátékot” adta válaszként: ennek egyik komponense az alapos civilek nyújtotta segítség, a szállás, a bújtatás és ellátás a határ menti falvakban. (Itt is sokaknak ez a fő jövedelemforrása. A megszólaltatott embercsempész még a pénzügyi dolgokba is beavatta a brit zsurnalisztát: neki minden egyes illegális határátlépő után átszámítva 50 ezer forint tiszta jövedelme marad; a tavaszi és nyári hónapokban akár megkeres havi 700 ezer forintot. Az ottani átlagkereset körülbelül 50 ezer forintnak felel meg. Nem csodálkozhatunk azon, hogy ilyen büszke.)

A csapatmunka másik részét pedig a magas összeggel megvesztegetett határőrök jelentik, akik egy előre egyeztetett időpontban elnézően „ablakot nyitnak” a határon. Ilyenkor egy bizonyos szakaszon órákon keresztül nincs semmiféle ellenőrzés, tehát szabadon lehet menni.