Az 1980-as évek végére Irak a kőolajból származó pénz segítségével Irak számos iskolát épített és lényegében felszámolta az írástudatlanságot. Ezt viszont gazdasági szankciók és a háború két évtizede követte, és mára az iraki felnőttek egyharmada nem tud olvasni - mondta a Reuters brit hírügynökségnek Hudajr al-Huzai oktatási miniszter.
"Ezt a problémát nem lehet varázspálcával megoldani. Több mint 4300 új iskolára lenne szükségünk, a meglévő iskolák rossz állapotban vannak, és a népesség növekszik" - tette hozzá a miniszter.
A válság súlyosságát különösen jól érzékelteti Szadrváros, a hatalmas kelet-bagdadi nyomornegyed, ahol mintegy 2 millió ember él, 500 ezer az iskolai tanulók száma, ám csak 260 iskolaépület van, és közül sok alig használható. Ez a negyed harci övezet volt az elmúlt néhány hétben, a biztonsági erők harcolnak Muktada asz-Szadr síita vallási vezető Mahdi hadseregével. A házak és iskolák fölött amerikai támadó helikopterek köröztek, és tüzeltek a fegyveresekre.
A nyomornegyedben sok esetben két, sőt három "iskola" működik ugyanabban az épületben, az osztálytermeket felváltva használják a nap folyamán. Emberek százezrei költöztek be a gyorsan terjeszkedő síita nyomornegyedbe az 1990-es években és kevés új iskolát építettek a számukra.
A Szadrvárosban lévő al-Khaldija általános iskolában a nyers szennyvíz a földre ömlik az elzáródott és lyukas csövekből, és förtelmes bűzzel árasztja el az osztálytermeket. Összesen mintegy 1600 diákkal három külön iskola osztja meg egymás között ugyanazt a 12 tantermes épületet, az egyik diákjai reggel, a másiké délután, a harmadiké este érkeznek.
Az iskola zsúfolt és állandó javításokra szorul. A diákok illemhelyei zárva vannak a rossz szennyvízelvezetés miatt és nincs folyóvíz - mondja Ali Abid Szulaibi igazgató. A közeli al-Fadhila lánygimnáziumban 50-70 tinédzser lány zsúfolódik össze minden tanteremben, hármasával ülnek egy-egy kétszemélyes padban.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet szerint az erőszak és a felfordulás évei után 2,7 millió iraki hagyta el korábbi lakhelyét az országon belül és 2,4 millió menekült külföldre. Az erőszak sújtotta térségekben az iskolákat bezárták, miközben a biztonságosabb övezetekben az iskolákat elárasztották az áttelepült családok gyermekei.
"A választás egyszerű. Vagy hagyjuk, hogy ezek a gyerekek az utcán az analfabétizmus és a tudatlanság prédájává váljanak, vagy megnyitjuk előttük a szívünket és az osztálytermeket, még ha azok zsúfoltak is" - mondja az oktatási miniszter.
Abu Szundusz, egy bagdadi családapa azért kényszerült lányát más iskolába iratni, mert házára ismeretlen fegyveresek golyózáport zúdítottak. Így többé nem biztonságos a lányai számára a környék iskolájába járni, ezért elköltöztek onnan és az oktatási minisztérium engedélyével Bagdad központi, biztonságosabbnak tartott részén az al-Vatba leánygimnáziumba íratta be lányait. "Ez azonban nagy teher számukra, meg kellett válniuk régi tanáraiktól, barátnőiktől."
Az apa elmondta: amikor annyi idős volt, mint most a lányai, az oktatás jobb volt. A tanár a legjobbat nyújtotta a diákjainak. "Most hogyan végezhetné jól a dolgát, amikor a havi fizetése alig 120 ezer dinár (16 ezer forint), amiért csak négy palack gázt vehet?"
Mégis, minden kockázat és nehézség ellenére a szülők azt mondják, hogy a gyermekeik iskolába akarnak járni. Gyakran ez az egyetlen mód arra, hogy egyáltalán kiléphessenek harci övezetben lévő otthonuk nyomasztó bezártságából. Abu Szundusz így fogalmaz: "Félnek az orvlövészektől, mégis menni akarnak. Azt mondják: Szeretem az iskolát."
