A konzervatív szakpolitikus a baloldal új egészségügyi fejét vonta kérdőre a május ötödikei parlamenti napon. Dr. Csáky András arra volt kíváncsi, hogy a választókörzetébe eső ceglédi kórház miért szenvedhet el több milliós veszteséget az OEP mulasztása miatt.
- A történet 2006-ban kezdődött – ad tájékoztatást a kezdetekről Csáky doktor. Az akkori egészségügyi átalakítások között a kórház területéhez tartozó körzetet nagyon átszabták, amelynek eredményeként az addig odajáró betegeknek jóval messzebbre kellett volna utazniuk. Ezt a gondot azon mód jeleztük a szaktárca felé, amelynek eredményeként nem történt pozitív irányú változás. Mivel a törvény lehetőséget ad arra, hogy problémás esetben az érintett települések megállapodjanak az új, módosított ellátási terület átcsoportosításában. Erre tavaly októberben sor került, amikor Cegléd és a megye első embere aláírt egy erre vonatkozó megállapodást. Ehhez novemberben az ÁNTSZ engedélye is megérkezett, amelyet eljuttattak az OEP-hez is.
- Mi volt ennek a célja?
- Az ellátási körzetekhez támogatási norma is tartozik, amelyet a területek változtatásával módosítani kell. Ezért jelezték az Országos Egészségbiztosítási Pénztár felé a módosítást, hogy a kórház megkapja a módosított normatívát.
Azonban márciusig nem történt semmi. Ekkor keresett meg engem a kórház igazgatója, és tájékoztatott a helyzetről. Rögtön felkerestem Székely Tamást, az OEP akkori vezetőjét, és kértem, hogy nézzen a dolgok után. Ő a normatíva átcsoportosításra – április végi határidővel – ígéretet is tett. Sajnos azonban a mai napig nem történt semmi, így kénytelen voltam az ország, és az országgyűlés nyilvánossága előtt számon kérni a mulasztást. Sajnos a válaszból kiderült, hogy a miniszter úrnak fogalma sem volt a történésekről. Ezért – segítendő a munkáját – már ott helyben a kezébe adtam az ÁNTSZ engedély másolatát, és ígéretet kaptam egy írásos válasz tizenöt napon belüli megérkezésére.
- Amennyiben megszületik döntés, megkaphatja-e visszamenőlegesen a kórház a kiesett bevételt?
- Csak a jóváhagyás napjától jár a plusz támogatás. Mivel nem tudom pontosan, hogy mennyi esetet látott el a kórház az elmúlt időszakban így konkrét összegekről sem beszélnék. Elméletben akár húszmillió forint is lehet az a kiesés, amely ez idő alatt nem jutott el Ceglédre.
- Egyébként van értelme a kórházak ilyen fokú koncentrációjának?
- Csak akkor, ha az nem a beteg rovására megy. Az alap szakmáknak, mint a sebészet, belgyógyászat, nő- és gyerekgyógyászat minden kórháznak rendelkeznie kellene. Ezen felül minden fontos segítségnyújtási lehetőséget el kellene tudni érni maximum harminc percen belül. Úgy gondolom, hogy ez nem megoldhatatlan feladat.
- Mi lenne a legfontosabb tennivaló?
- Jó lenne különválasztani az egészségügyi és a közigazgatási határokat. Sok esetben ezek nagyon eltérnek egymástól. Figyelembe kellene venni a realitásokat is, nemcsak azt, ami a papírokon áll. Egy beteg gyógyulásában nem csak az a fontos, hogy mennyi idő alatt ér a kórházba, hanem az is, hogy a hozzátartozói milyen gyakran tudják meglátogatni. A gyógyulás időszakában szükséges a nyugodt légkör biztosítása, de ez egy rideg, ismeretlen területen, távol az ismerősöktől, barátoktól, igen nehezen oldható meg.
- A magántőke mekkora mértékű bevonása orvosolhatná a problémákat?
- A vállalkozói pénzek szinte mindenhol bevethetők lennének, persze csak akkor, ha ehhez megvan a megfelelő jogi szabályozás. Nonszensz, ha egy egészségügyi szakember délelőtt közalkalmazott, délután pedig magánvállalkozó ugyan abban a tevékenységi kőrben. Az elszámolások rendezetlenek, a pénzek elköltése nehezen nyomon követhető. Elvileg minden egészségügyi szakaszban részt vállalhatnának a tőke képviselői, ha emellett az ellenőrzési funkciók rendben vannak. Természetesen első sorban az ágazatban dolgozóknak kellene felkínálni ezt a lehetőséget, úgy ahogy az alapellátásban vagy a gyógyszertárak esetén már jól bevált.
- Külföldön is sokszor próbálkoztak az egészségügyi rendszer átalakításával, de sok helyen zátonyra futottak ezek a megmozdulások.
- Nem könnyű feladat. Sok ember érzékenységét sérti, ha bármilyen formában megpróbálják kurtítani az ilyen irányú jogait. Angliában húsz évig eltartott, mire valamilyen eredményt elérhettek. Ez hazánkban is eltarthatna eddig vagy még tovább is. Persze csak akkor, ha ehhez a politika biztosítaná a nyugalmat, az előre tervezés lehetőségét. MDF-esként mindig több cikluson átívelő folyamatként határoztuk meg ezt a folyamatot. Lassan, aprólékosan, rengeteg egyeztetésen keresztül haladva kellene előre jutni. Talán, ha mindenki megérti az egyes lépések fontosságát, könnyebben elfogadják az azokkal együtt járó változásokat is.
Életrajz:
1953. január 19-én született Budapesten. Két gyermek édesapja.
1972-ben érettségizett az Árpád Gimnáziumban. 1981-ben diplomázott a SOTE Általános Orvosi Karán, 1985-ben patológus, 2001-ben cytopatológus szakorvosi képesítést szerzett. 1973-1974-ben az Országos Korányi TBC és Pulmonológiai Intézetben dolgozott. 1981-től a ceglédi Toldy Ferenc Kórház orvosa. A patológiai osztályon segédorvosként kezdett, 1985-ben adjunktus, osztályos orvos lett, majd 1996 decemberében osztályvezető főorvossá nevezték ki. Parlamenti képviselővé választását követően orvosi tevékenységét felfüggesztette. 1985-ben tagja lett a Magyar Patológiai Társaságnak. 1999-2000-ben az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében szakokleveles orvosképzésen vett részt. 2000-ben a PHARE-program által támogatott közigazgatási képzés résztvevője.
1989. januárban felvették az MDF ceglédi szervezetébe, 1992 óta a városi szervezet elnöke. 1991-ben az MDF Országos Választmánya tagja lett. 1994 és 1998 között a párt Pest megyei választmányának elnöke. 1995-ben csatlakozott a Keresztény Értelmiségiek Szövetségéhez. 1998 őszétől az MDF Országos Választmányának egyik alelnöke, 2001. január 7-től 2004. október 16-ig elnöke. Választmányi vezetőként tagja volt az országos pártelnökségének, míg 2004. szeptember 25-én be is választották a testületbe.
1990-1998 között Cegléd város képviselő-testületének tagja, az egészségügyi bizottság elnöke. Az 1994. évi országgyűlési választásokon képviselőjelölt. Mandátumüresedés folytán 1995-ben bekerült a Pest Megyei Önkormányzat Közgyűlésébe. 2002. októberben elindult a megyegyűlési választásokon.
1998 óta országgyűlési képviselő (Pest 15. sz., Cegléd). 1998. szeptember és 2002. május között frakcióvezető-helyettes. 1998-tól 2002-ig a NATO parlamenti delegáció helyettes tagja, valamint a Közép-európai Kezdeményezés Parlamenti Közgyűlésében a magyar delegáció tagja; tagságát a 2002. májusi kormányváltást követően is megőrizte. A 2002. évi választásokon, Cegléden ismét mandátumot szerzett. A 2004. november 8-án megszűnt, majd újjáalakult frakció tagja, november 22-től frakcióvezető-helyettes. A 2006. évi országgyűlési választásokon, országos listán szerzett mandátumot. 2006. május 30-tól az egészségügyi bizottság tagja.
