A lényeg: megérkezett az a kulturális pontrendszer, amely alapján megítélhető, hogy melyik Magyarországon készített film részesülhet állami támogatásban, valamint melyik igényelhet adóvisszatérítést. Első ránézésre nincs olyan épkézláb magyar film, amely ne férne bele. Viszont az amerikaiak szívnak vele. Vagy ezzel mi is szívunk?

Minden szilveszterkor kezdődött
Minden szilveszterkor kezdődött, ugyanis tavaly évvégén járt le az a magyar filmtámogatási rendszer, amely kapcsán Brüsszelben már korábban jelezték: finomítani kellene rajta.
Különösen az adóvisszatérítésről szóló részen. Hogy miért? Elsősorban azért, mert olyan (elsősorban) amerikai gigaprodukciókat is előnyben részesített(ünk), amelyeknek semmi köze az európai kultúrához. Ez pedig ne az európai adófizetők pénzéből történjen, mondták Brüsszelben, a tömegfilmeket gyártó filmes mágnások és producerek ne nyúljanak le több támogatást, éljenek csak a szabadpiacból, ha már úgyis odadolgoznak. Mert az eddigi rendszer indokolatlanul részesített előnyben olyan produkciókat, amelyeket ugyan megcsinálnak itt, viszont a világ minden táján (Japántól Uruguay-ig) kaszálnak vele a mozikban, anélkül hogy említést tennének az öreg kontinensről, vagy ebből Európának bármilyen haszna lenne.



Mint ismeretes: a Magyarországon, magyar filmstúdiókban forgatott filmek gyártási költségének (az a cég, amely pénzt ad egy film elkészítéséhez, ezt az összeget leírhatja a társasági adójából, így végső soron a közvetett támogatást is az állam állja) 20 százalékát lehetett visszaigényelni, ami pár évvel ezelőtt számos nagy nemzetközi (amerikai többségű) produkciókat hazánkba vonzott. (Amíg 2004-ben a filmtörvény megalkotásának évében még „csak” 632 millió forintról adtak igazolást, 2007-ben 5,6 milliárd forintot írtak jóvá itthoni költésre.)

Az Eu-nak elvileg semmi kifogása nem volt, hogy mi 20 százalékot is visszatérítünk, de feltétlenül módosítani kell a támogatás elnyerésének feltételeit. Ennek előzménye volt, hogy az Európai Bizottság 2001-ben kiadott közleménye ugyanis előírja, hogy az állami támogatást csak kulturális termékek kaphatnak.

Amiért már szívhatjuk a fogunkat
Amikor elindultak a stúdió beruházások az első filmtörvény évében sokan felsóhajtottak: „Már ideje volt, hogy felzárkózzunk – nyilatkozta akkoriban az Indexnek Andy Vajna - Amit még meg kell tanulnunk az az, hogy filmbaráttá váljunk. Spielberg 20 millió dollárt hagyott itt négy hét alatt. Fel kell ismernünk, mennyi pénzt költenek el a filmiparban, és profitálni belőle."

Nagy volt ám az optimizmus ekkor. Mondták, hogy majd a tízmillió filmszínész, producer és fővilágosító országa lehetünk, ha valóra válnak a tervek.

Építeni kezdték az etyeki, Korda Sándor Stúdiót (ezt a 6069 négyzetméteres, fedett műtermes, hatalmas medencéjével víz alatti forgatásra is alkalmas megakomplexumot), több projekt beindult, és szépen jöttek hozzánk a nagy amerikai produkciók. A közelmúlt legnagyobb dobása (vagy inkább fogása) kétségkívül a 72 milliós költségvetésű Hellboy 2 volt – az Oscar-díjas Guillermo Del Toro rendezésében- épp Etyeken, a Korda Sándor Filmstúdióban. De nemcsak egyszeri dolgok voltak ezek, hiszen 2007-ben hosszú évek óta először a Mafilm és pomázi stúdió is szinte „fullon” működött, előbbiben például egy angol sorozatot kezdtek el forgatni.



Azt mondták: ha minden beindul, akkor munkában olyannyira nem lesz hiány, hogy az évi fél milliárdos bevételt hozó etyeki stúdiót nem tudja majd ellátni Magyarország szakmai stábja!
Összeborult a politikus, üzletember és filmes, Magyarországon most már tényleg lesz valami nagyszabású, jó dolog. Csakhogy.

A fordulat éve: 2008
Idén megváltozott minden. A hosszabbítás hiányában január egytől nem lehetett ezt a csábító összeget visszaigényelni, és máris volt olyan produkció, amely az előző ígéretekhez képest mégsem hazánkat választotta a forgatás színhelyéül: a Terminátor 4-ről van szó, amit most tavasszal forgattak volna, de végül nagyobb kedvezményekkel elcsábították Új-Mexikóba. A forgatást épp ezekben a napokban kezdték el ott, tudtuk meg nemrég a hírekből…



Demján Sándor a pár évvel ezelőtti legnagyobb beruházás vezetője legutóbbi interjújában felettébb pesszimista volt: „A 20 százalékos adókedvezménynek köszönhetően nyomban óriásira is nőtt a nemzetközi filmes érdeklődés Magyarország iránt, egyszeriben megháromszorozódtak a költségvetés erről a területről származó bevételei -, csakhogy a magyar államnak a 20 százalékot előbb az unióval is el kellett volna fogadtatnia. (…) ha nincs 20 százalék, azt kell mondanom, az ország nem lesz vonzó többé a filmes befektetők számára.”

Demján kasszandrai jóslata be is teljesült. Kálomista Gábor mondta is, hogy az idei év „a pangás éve lesz.”, és ez minden bizonnyal így is lesz.

Tehát az lehet, hogy mindez harmonizált az Európai Unió értékrendjével, viszont a törvény elvágása után senki nem pótolja azt a kiesést a hazai filmipar számára, ami bekövetkezett. Kongó stúdiók, munka nélkül maradó filmes csapatok, ellátók, szállásadók, kieső filmes forgalom, pangás. Csak hogy néhány jelentősebb vesztes emeljünk ki az ügyből kapásból egy pár éves fellendülés után.