Zavargások: hangnem és megbízhatóság

"Azonnal ajánlatos visszavonulni, ha azt gyanítjuk, hogy az újságírói jelenlét olaj a tűzre" - tanácsolja az ilyen helyzetekből tudósítóknak Szederkényi Olga, aki francia közszolgálati és kereskedelmi tévék, rádiók hírfőnökeit kérdezte munkaelveikről, tapasztalataikról.

Óvatosságra int az események következményeinek becslése terén is, hiszen a zavargások kipattanásának előrevetítése - a potenciális résztvevők bátorítása révén - könnyen önbeteljesítő jóslattá válhat.

Álláspontja szerint kerülendő, hogy akár a megmozdulások résztvevői, akár a rendfenntartók felismerhetőek legyenek a felvételen, ugyanakkor a rögzített nyersanyagot vagy bármilyen más anyagot nem ajánlatos kiadni a hatóságoknak; érvelése szerint ezzel azt lehet elérni, hogy "a demonstrációkban résztvevők a jövőben újságírókkal szemben ellenségesen lépnek fel".

A résztvevők létszámát "szkeptikusan kell kezelni", és ha nagyon eltérnek a becslések, ezek közül akár többet is meg kell osztani a közönséggel - ad újabb tanácsot, hozzátéve, az adatok és egyéb statisztikák, "tehát a felszín bemutatása" helyett törekedni kell a teljes helyzetértékelésre, az események mozgatórugóinak megmagyarázására.

Az újságíró néhány hete, egy szaktanácskozáson hívta fel a figyelmet, hogy Franciaországban a két és fél évvel ezelőtti elővárosi lázongások idején a legtöbb médium átvette a France3 köztévé gyakorlatát, mely úgy határozott, nem mutat lángoló autókat, épületeket.

Ehelyett csak az oltásról, a romokról készített képeket engedték adásba, illetve bemutatták e külkerületek mindennapjait is; e döntés helyes voltát később visszaigazolta, hogy az események több résztvevője is úgy nyilatkozott, azért gyújtogattak, romboltak, "mert látták a tévében, hogy ez a trendi, így lehet felhívni magukra a figyelmet".