Egy sikoly mentette meg az életét

Ilyenkor könnyű megfeledkezni a városi lét veszélyeiről, melyek ezerszámra leselkednek ránk. Ő is csak fúrta át magát a tömegen, tekintete a saját lábára szegeződött, hogy lássa, hová lép.

Amikor az úttesthez ért, épp letette volna a lábát a nyirkos talajra, amikor egy sikítást hallott. A másodperc törtésze alatt cselekedett és lépett hátra, ugyanebben a pillanatban elhajtott előtte egy több tonnás kamion. Körülnézett, de egyetlen embert sem látott a környezetében, akitől a hang eredhetett volna. Ha nem hallja ezt a sikoltást, a súlyos jármű maga alá sodorta volna őt.

De nemcsak életét mentették meg a furcsa véletlenek. Egy nagyon fontos embert is köszönhet a láthatatlan szálak találkozásának. Az általános iskola utolsó évében minden nap együtt utazott a buszon egy lánnyal, akit nagyon szimpatikusnak talált, de mivel nem barátkozik könnyen, sohasem kezdeményezett vele beszélgetést.

Ám amikor a gimnázium első évébe lépett, az ebédlőben viszont látta azt a kedves arcot, aki egy évvel korábban a buszon nap, mint nap visszaköszönt. A menzán végül szóba elegyedtek egymással, és máig a legjobb barátnők.

Nikolettának óvodáskorában nagyon fontos volt egy mesekönyv, amelyet mindehová magával vitt. Akármikor rossz kedve támadt, fellapozta a könyvet és az oldalakról visszamosolygó figurák felvidították. De az iskola első évére eltűnt. Nyolc év múlva egy költözés közben azonban váratlanul előkerült egy régi kistáskából, melyet Nikoletta óvodáskorában hordott.