Embertelen helyzet…

Az ápolói szakma krízise nem új keletű jelenség, és nem először kerül terítékre. Már 2000-ben felfigyelt a jelentkező emberhiányra az Egészségügyi Minisztérium, és rendeletben próbálta orvosolni a helyzetet. A 2000/24-es intézkedés megszabta, hogy hány ágyra hány ápoló szükséges műszakonként. Ezt az intézkedést azonban 2003-ban felülvizsgálták, és csupán annyit írtak elő, hogy a „biztonságos ellátás” szavatolása csak a kórházak törvényi kötelezettsége. Ez a nagyzoló megfogalmazás nem segített a helyzet orvoslásán.

A jelenlegi válsághelyzetet mutatja, hogy az érettségire épülő OKJ-s ápolóképzés gyakorlatilag kiüresedett, már csak a Semmelweis Ignác Humán Szakképző Iskolában fut ilyen, mindössze 21 végzős tanulóval. Jövőre pedig kizárólag a Raoul Wallenbergben indíthat Budapesten efféle képzést, ám az előrejelzések szerint ott sem várható nagyobb érdeklődés. Az ápolói szakma másik képzési formája, az Egészségügyi Főiskolai karon szerezhető végzettség szintén alacsony népszerűségnek örvend. Idén mindössze 85 hallgató kezdte meg a tanulmányait a szakon, és mindent összevetve évente 500-550 ápoló végez Magyarországon.

Lapunk megkereste Csetneki Julianna főnővért, aki elmondta, hogy: hozzávetőleg 1000 orvos kap diplomát hazánkban minden évben, és háromszor ennyi nővérre, ápolóra lenne szükség. Azonban ma már nagyon kevesen mennek ápolónak, hiszen sem a társadalmi, sem az anyagi megbecsültsége nem olyan a szakmának, hogy életképes és vonzó perspektívát nyújtson a fiataloknak. Az egészségügyi szférában a főnővér elmondása szerint évek óta nem volt béremelés, és a szakmában dolgozó idősebb, tapasztaltabb ápolók folyamatosan vonulnak vissza. Azonban nem csak az elöregedés és az elfogyás veszélye fenyegeti az ápolói állományt, hanem az elszívóhatások is.



Orvoslátogatás és a Nyugat – avagy kívül tágasabb

A diplomás ápolók közül ugyanis sokan lesznek pályaelhagyók. Ők jobb esetben cégeknél orvoslátogatók lesznek, vagy a szociális szférába mennek át dolgozni. Az orvoslátogatás ráadásul jobban jövedelmező foglalkozás, ami névleg valóban az egészségügyhöz kapcsolódik, gyakorlatilag azonban nagyon is teljesítményorientált ügynöki munkát jelent. Az általuk forgalmazott generikus készítmények és orvosi műszerek jó esetben reális, költséghatékonysági célokat szolgálnak, de a tevékenység mindenképpen profitvezérelt. Ezért 2007. július 1-je óta,  ilyen munkát csak engedéllyel rendelkező orvoslátogatók végezhetnek, akik után a forgalmazó cégnek évente 5 millió forintot kell kifizetnie az Egészségbiztosítási Felügyelethez. Ennek ellenére hallatlanuk népszerű foglalkozás az utazó gyógyszerügynökség. Megkerestünk egy neve elhallgatását kérő orvoslátogatót is, aki az ápolói „karriert” hagyta el emiatt. Ő elmondta, hogy míg hozzávetőleg havi 90 ezer forintot keresett ápolóként, jelenleg kötetlen munkaidőben ennek a háromszorosát kapja kézhez.

Az alulfizetettség nem csupán új hivatások felé, hanem külföldre is csábíthatja a végzett ápolókat. Ahogy Csetneki Julianna elmondta: fiatal kollégái középfokú nyelvvizsgával, nemzetközileg elfogadott diplomával rendelkeznek, ezért, mint munkaerő különösen keresettek a fejlett egészségügyi kultúrájú országokban. Az Egyesült Államokban például havonta 800.000 forintnak megfelelő dollárt tehetnek zsebre az ápolók, ami durván a kilencszerese az itthon megkereshető összegnek. Ám még szolidabb esetben, a Skandináv-államokban is öt-hatszoros bért kapnak. Ráadásul az emberhiány miatt nagy a túlórakényszer, egy ápoló gyakran két másik helyett foglalkozik a fekvőbetegekkel, méri a vérnyomást, vagy cseréli épp az ágytálat. Egy felmérés szerint ugyanakkor 24 évnyi munkaviszony után a legjobban fizetett helyen is a három műszakban végzett munkáért napi 3000 Ft jár nálunk, így nem lehet csodálkozni azon, hogy sokan hagyják ott anyagi okokból a pályát.

További gondot jelent, hogy a megszüntetett, vagy profiljában átalakított kórházakból a munkahelyüket vesztett ápolók a felmentési idő alatt nem helyezkedhettek el közalkalmazottként, csak abban az esetben, ha vállalták volna az erre az időre járó juttatás elvesztését. Ezt érthető okok miatt nem tették, és inkább elhelyezkedtek más területeken.

Kilátástalan kilátások – Éger István borúlátó

Ahogy a főnővér fogalmazott: „A Semmelweis Egyetem vonatkozásában is több száz fős ápolóhiányról van szó. Ha még elvesztünk embereket, ténylegesen ellehetetlenül a fekvőbeteg-ellátás. Itt ugyanis kiemelten a három műszakos fekvőbeteg-ellátás és a súlyponti kórházak forognak veszélyben, hiszen itt vannak a legnagyobb ápolási igényű, legbetegebb emberek. Több szívsebészeti és érsebészeti osztály nem működik már rendesen, mivel az ápolódeficit miatt műtéteket kellett elhalasztani!”

Nyilatkozott lapunknak Dr. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke is, aki az ápolóhiány kapcsán kifejtette, hogy az ezredforduló óta húzódó krízis kezelésének első lépését az illetékes minisztérium tehetné meg, ám hosszabb távon a tárca lehetőségein túlmutató problémáról van szó. Az Egészségügyi Minisztérium azonban annyit sem tett meg eddig, hogy tervet készítsen az ápolónői erőforrás-deficit kezelésére. A legtöbb, ameddig eljutottak, az állapotfelmérés volt. Idén azonban egyedül Csetneki Julianna és munkatársai készítettek elemzést a helyzetről, amivel kapcsolatban a minisztérium – bár tavaly egy konferencián erre ígéretet tettek – semmiféle intézkedést nem hozott.

Sőt, Éger István szerint a Molnár Lajos, majd Horváth Ágnes vezette kabinetben a fogadókészség minimuma sem volt meg, „két mondatot sem tudtam váltani erről a miniszterasszonnyal”. A MOK elnöke szerint amióta ő vezeti a testületet, folyamatosan hívják fel a figyelmet a helyzet tarthatatlanságára, ám a minisztérium szőnyeg alá söpri az aggasztó prognózisokat, melyek szerint konkrét lépések hiányában 2014-re teljesen elfogynak az ápolók. Éger ugyanakkor pozitívan vélekedett a jelenlegi tárcavezetőről: a korábban érsebészként, majd az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgatójaként dolgozó Székely Tamás szerinte nyitott az együttműködésre.

Válságstáb

Amire égető szükség is van, és ezt a szakma képviselői is tudják. Ezért tartanak csütörtökön egy kerekasztal-beszélgetést olyan személyiségek részvételével, mint Dr. Manherz Károly az Oktatási Minisztérium államtitkára, Balogh Zoltán a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke, Dr. Varga Ferenc, a Magyar Kórházszövetség elnöke, vagy a már említett Éger István. Kovács Eszter sajtóreferens szerint, ha a problémára itt megoldást nem is tudnak találni, legalább megosztják a tapasztalatokat, és felhívják a nagyközönség figyelmét arra, hogy ha most nem lépünk, a következmények beláthatatlanok. Pontosabban nagyon is beláthatóak: 2014-ben egyszerűen nem lesz senki, aki a fekvőbetegek ellátásáról gondoskodjon. Bár lesz több ezer gyógyszerügynökünk…