Miért érezte indokoltnak az MDF a közoktatási törvény ilyen mértékű módosítását?

A helyzet súlyossága indokolta ezt a lépést. Úgy látjuk, hogy annyira elburjánzott az iskolai erőszak a magyar közoktatásban, hogy elrettentő szankciókat kell életbe léptetni. A közoktatási törvény egyébként eddig is tartalmazta ezeket a lehetőségeket, csak tanköteles tanulóra nem engedi kiterjeszteni. Szerettük volna ezt megtenni, hozzáteszem, csak a legvégső esetben.

Ezzel a nagyon szigorú eljárással azt szerettük volna elérni, hogy legyen egy komoly elrettentő eszköz az iskolák kezében, hogy ezeket a dolgokat ne lehessen megtenni. A szülő igenis felelős a gyerekéért. Fontos, hogy otthonról milyen mintát, milyen viselkedés kultúrát hoz magával az iskolába.

Ugyanakkor felvetődik a kérdés, hogy az a diák, akit ilyen módon kizárnak az iskolából, nem esik-e ki az egész oktatási rendszerből? Ismerve az eseteket könnyen elképzelhető, hogy a diák nem folytatná a tanulást semmilyen úton. Ezen a ponton pedig könnyen megnyílik az út például a fiatalkori bűnözés felé. Megoldódott egy korábbi probléma, viszont létrejön egy újabb.

Erre azt tudom mondani, hogy vagy igen, vagy nem. Ugyanakkor a többség érdekét is védeni kell a normális tanuláshoz. Aki ilyen cselekményt elkövet, aki megüti a tanárát, illetve ilyen mértékben megsebesíti a diáktársát, annak nincs helye az iskolában. A közösség nyújt számára ingyenes oktatást, ezzel viszont bizonyos jogok és kötelességek is járnak. Aki ezeket nem tartja be, az ne kapja meg ezeket az ingyenes szolgáltatásokat.

A szabályozás megengedi, hogy a fegyelmi bizottság számos döntést hozhasson, de még egyszer mondom: a legfontosabb az elrettentés, amitől a diák kétszer is meggondolja, hogy ilyen cselekményre vetemedik-e. Bizonyított, hogy a diákok nem szeretnek közösségen kívül lenni. Már az is elég elrettentő, ha nem járhat abba a közösségbe.

Ennek ellenére én mégsem hoznám összefüggésbe ezt a fiatalkori bűnözéssel, ami egy külön büntetőjogi kategória. Létezhet olyan diák, aki jól viselkedik az iskolában, viszont kocsikat tör össze. Ez két különböző dolog.

Egy internetre felkerült, mobiltelefonon felvett eset robbantotta ki a botrányt és a közfelháborodást. Ezen a diák azonban nem üti meg a tanárt, sőt láthatóan az osztálytársai támogatását is élvezi. Ebben az esetben is ki kellene rúgni az iskolából az Önök törvényjavaslata szerint?

A törvényjavaslatunk arról szólt, hogy ha súlyos fegyelmi vétséget követ el, akkor lehet elbocsátani. Nem arról, ha megüti, vagy nem üti meg. Ha felgyújt egy osztálytermet, vagy ha különböző erőszakot, akár mentálisat alkalmaz, azt gondolom, lépni kell.

Hozzáteszem, gondolkodunk azon is, hogy a büntetőtörvénykönyvet úgy kellene módosítani, hogy a pedagógusok is kiemelt közjogi kategóriát jelentsenek - a rendőrökhöz hasonlóan. Ehhez már aláírást is gyűjtenek Délvidéken, ott is problémák vannak, ahogy egész Európában is az elmúlt öt- hat évben változott meg úgy a helyzet, ami mindenképpen lépést tesz szükségessé.

Mit szól az ózdi esethez, ahol pedellust alkalmaznak? Mennyire tartja ezt járható útnak?

Ez egy nagyon jó megoldás. Korábban is beszéltem róla, hogy miközben az iskolának az integráció is a feladata, ennek mégsem teremtjük meg a feltételeit. Mindenekelőtt a személyi feltételekre gondolok. Támogatni kell a pedagógusi asszisztensi rendszert, ami láthatóan jól működik Ózdon és Kazincbarcikán is. Itt a pedellus roma származású, benn van a teremben, és ha kell, kiemeli, fegyelmezi a diákot, nem hagyja, hogy ilyen cselekmények megtörténjenek.

Támogatni kell ezt a rendszert, de a szankcionálással együtt, hiszen ez nem vagy-vagy helyzet, mindkét felfogás működhet egymás mellett. Jó lenne, ha senkit sem kellene kizárni az iskolából, de mindenképp legyen ott egy fegyelmező. Az, hogy a tanáron kívül még egy felnőtt is benn van a teremben Európa-szerte elterjedt módszer.

Egy ilyen programot beindítani azonban egy-két évbe kerül, noha ezt a programot már rég el kellett volna indítani.

Van-e az MDF-nek valamilyen egyedi álláspontja arról, hogy a különlegesen problémás gyerekeket hogyan lehetne szocializálni?

A pedagógusasszisztensi-rendszer kialakításával, olyan pedagógusok felvételével, akik halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak. Mi szeretnénk személyi erőforrásokra pénzt fordítani. Továbbá szükség van a továbbképzésekre, a pedagógiai programokra, bár hozzáteszem, hogy ezekre évek óta tíz milliárdokat dobtak ki az ablakon, aminek nem látjuk az eredményét, tehát ezek hatékonyságát is felül kell vizsgálni.

Mennyire várható el egy tanártól, hogy megfelelőképp tudjon fegyelmezni? Mennyire az ő felelőssége, hogy ne alakulhasson ki ilyen helyzet?

Elvárható, viszont a pedagógus is csak egy határon belül tud felelősséget vállalni. Nyilván olyanokat kell a pályára küldeni, akik tanítani akarnak, és akiknek erre megvan a képességük. Sajnos a pedagógusképzésből nem feltétlenül a legjobbak kerülnek ki…

Ez a képzés átalakítását, leszűkítését is igényelné, annak érdekében, hogy megbecsült szakma legyen. Ha ez így lenne, olyan emberek kerülnének a pályára, akik fegyelmezni is jobban tudnak.
Sajnálatosnak tartom, hogy a Hiller-bizottság mindenkit felelőssé tett, csak magát a szülőket nem, akik nem megfelelő normákkal bocsátják iskolába a diákot. Nekik ebben nagyon nagy felelősségük van. Nagyobb, mint a pedagógusnak. A mi törvényjavaslatunk ezt a felelősséget kérné számon.

Be fogják nyújtani a javaslatukat újra. Mi lesz, ha megint leszavazzák?

Akkor újra benyújtjuk. Minden fórumon küzdünk érte, és bízom benne, hogy előbb-utóbb megjön a parlamenti képviselők esze. Bízunk a közvélemény és a szakma támogatásában, mert látszik, hogy a szakmai szervezetek, az önkormányzatok és az egyszerű állampolgárok is felháborodtak ezeken az eseteken, és várják a megoldást.