"Hasfelmetsző Jack rejtélyének véget nem érő boncolgatása a sorozatgyilkosokat dicsőíti és banalizálja a nők elleni erőszakot" - olvasható a Museum of London Docklands által a témáról rendezett új kiállítás kijáratánál elhelyezett táblán.

A bemutatott anyag teljes mértékben igazolja a tábla szövegét: mindig is így volt azóta, hogy London máig leghírhedtebb sorozatgyilkosa, az angol kriminológiai történelemben Jack the Ripper néven emlegetett bűnöző 1888-89-ben végrehajtotta rémtetteit. A gyilkost sohasem sikerült biztosan azonosítani - bár több gyanúsított is akadt.

A horrorsorozat óta 120 év telt el, de a téma ma is foglalkoztatja a londoniakat és a nagyvilágot, új könyvek jelennek meg róla, a turistákat manapság is körsétákra viszik a Hasfelmetsző bestiális gyilkosságainak színhelyeire, és maga a kiállítás is a téma vonzerejét igazolja.

A rejtélyes gyilkos első áldozatának holttestére 1888. augusztus 31-én bukkantak rá: Mary Ann "Polly" Nichols, akárcsak további, a következő hónapokban meggyilkolt legalább négy áldozata prostituált volt, mindegyikük testét bestiálisan megcsonkította, feldarabolta a tettes, és a színhely minden esetben London Whitechapel nevű szegénynegyede volt.

A Hasfelmetsző név (amely önmagában is magyarázza a horrortéma kitartó népszerűségét) úgy ragadt a gyilkosra, hogy gúnyt űzve a rendőrségből több levelet küldött az állítólagos tettes ezzel az aláírással. Amikor elterjedt letartóztatásának hamis híre, a Central News Agency nevű hírügynökség kapott hasonló levelet: "Nem fogott el a rendőrség... Csak röhögtem rajtuk, amikor olyan dörzsöltnek tüntették fel magukat, hogy már jó nyomon vannak. Továbbra is rámegyek a kur..kra és mindaddig felmetszem a hasukat, amíg a rendőrök el nem kapnak... A legutóbbi munka óriási volt. Nem hagytam időt a ladynek a visításra...".

Hasfelmetsző Jack utoljára 1883. november 9-én csapott le, s a gyilkosságok ugyanolyan váratlanul értek véget, mint ahogy elkezdődtek. Áldozataival egy kivételével éjszaka, az utcán végzett, egyedül az utolsó nőt, Mary Kellyt darabolta fel annak szegényes albérletében. Ő annyiban is kivételnek számított, hogy a többiekkel ellentében nem koros és csúnyácska, hanem fiatal és szép volt. A brutális tettes elvágta áldozatainak torkát , testüket megcsonkította, méghozzá oly szakértő módon, ami komoly anatómiai ismeretekre utalt.

A nyomozók minden szokásos és szokatlan módszert bevetettek, de nem sikerült Jack kilétére fényt deríteniük. A közfelháborodás elsöpörte London rendőrfőnökét, de eredményt utódja sem tudott felmutatni.

Több gyanúsítottról is feltételezték, hogy ő a rémtettek elkövetője, volt, akit le is tartóztattak, de alibit igazolt. Számos kétes alakot is kihallgattak, de vádat végül senki ellen sem emeltek, a bűntett megoldatlan maradt. A gyanúsítottak mindegyike külföldi volt, mert Viktória királynő kijelentette: ilyen tettet angol nem követhet el.

Az idők során számos, vadabbnál vadabb feltételezés született Hasfelmetsző Jack kilétét illetően: az egyik szerint kannibál volt, egy másik szerint elmebeteg bába, megint másik szerint az orosz titkosszolgálat ügynöke volt, aki az angol belügyi szerveket és az orosz emigránsokat akarta lejáratni, voltak teóriák arról, hogy a gyilkost előkelő körökben kell keresni. A potenciális tettesek között szerepelt egy Thomas Neill Cream nevű orvos is, akiről kiderült, hogy valóban gyilkolt prostituáltakat, de évekkel korábban méreggel, őt fel is akasztották.

A november 2-ig megtekinthető londoni kiállítás kurátora, Alex Werner úgy véli, hogy sajnálatos módon Hasfelmetsző Jack ma is borzongató izgalmat kelt az emberekben, és vonzerejét egyes ma látható bűnügyi tévésorozatokéhoz hasonlítja.

A kiállításon az A Violet from Mother,s Grove című korabeli dal is hallható egy öreg hanglemezről. Egy akkori tanú vallomása szerint Mary Kelly, az utolsó áldozat ezt a dalt - címe magyarul: Egy szál ibolya anya kertjéből - énekelte azon az éjszakán, amelyen később meggyilkolták.