Tantárgy lett a gyógyító mozgás

Gyógytestnevelés. Kisfalvi Zsuzsanna következetesen így emlegeti, növendékei persze röviden csak "gyógytesinek" becézik. Ahogy a gyógytestnevelő tanárnő mondja, speciális szakterületről van szó, amit nem lehet összekeverni a gyógytornával, melynek oktatása, gyakorlata és feladata is más. A gyógytorna életkortól függetlenül a kezelőorvos munkájának részeként, ahhoz igazodva végzett terápia, a gyógytestnevelés viszont mára tantárgyi rangra emelkedett, tipikusan iskolai fogalom. Kötelező óraszámban oktatják az arra kijelölt iskolákban, akár a "normál" testnevelést, és érdemjegyet, osztályzatot is kap rá a gyerek.

A gyógytestnevelés eszköz ahhoz, hogy esélyt kaphasson a gyermek, hogy idővel újra a közönséges tornaórákon vehessen részt. Kisfalvi Zsuzsanna nem csak sikeres gyakorlója évtizedek óta a gyógytestnevelés oktatásának, hanem elszánt, elkötelezett szószólója, képviselője is.

- Rendkívül fontos a különféle tartáshibák korai felismerése és kiküszöbölése, amíg nincs kóros, esetleg visszafordíthatatlan elváltozás. Kezdeti szakaszban sokkal hatékonyabb a beavatkozás, hamarább használnak a foglalkozások. Minden felmérés azt mutatja, hogy az iskolás gyermekeknek csaknem a fele szenved valamilyen tartáshibától.

A mai mozgásszegény életmód, a nem a gyerek méreteihez, foglalatosságához tervezett és alakított bútorok, a tévé és a számítógép előtt töltött hosszú idő mind megteszi a maga káros hatását. Nem is beszélve a naponta cipelt - akár három kilós - iskolatáskáról, e valójában félvállra vetett hátizsákról, ami nemcsak a rossz tartást alakítja ki, hanem sok esetben a gerinc elferdülését is okozza - sorolja a gyerekeket érő ártalmakat a gyógytestnevelő, majd megjegyzi: - Ha a gyereknek fáj a háta, lába, bármilyen gerincpanasza van, az iskolában a legelső reakció az, hogy felmentik tornából, holott a különféle gerincdeformációk, élettani görbületek gyógyításának éppen a testnevelés lehetne az eszköze.

A szakpedagógus fontosnak tartja tudatni: a rossz tartás önmagában még nem betegség! Ha nincs strukturális eltérés, "csak" hátfájás, tartási rendellenesség, azt könnyebb kiküszöbölni a gyógytestnevelés adta lehetőségekkel. Sajnos a szülők hajlamosak rá, hogy legyintsenek, ne vegyék komolyan, ha a gyereknek lóg a feje, leereszti a vállát, "görbén" áll, azt gondolják, majd kinövi, holott erre csekély az esélye. A gyorsan növő kamasz izomzatának fejlődése nem képes lépést tartani a csontok gyors növekedésével. A hanyag tartást kell időben "megfogni", amikor még nem áll fenn izületi mozgáskorlátozottság.

Ideális lenne, ha már az óvodában, akár a védőnő, akár az ortopéd szakorvos elkezdené a szűrést, hiszen a különféle lábboltozati hibák már ebben a korban látszanak, a lábboltozat süllyedése, a sarokcsont kifelé, a bokacsont befelé dőlése megfigyelhető. Ezek az eltérések még nem tekinthetők kórosnak, s betét nélkül is korrigálhatók, de elhanyagolni semmiképpen sem szabad ezeket.

Kisfalvi Zsuzsanna azt állítja: szerencsés helyzetben van, hogy a három iskolában, ahol gyógytestnevelést tanít, rendszeres ortopéd szakorvosi szűrés van. Ha a foglalkozások következtében javul a gyerek állapota, a szakorvos átsorolja esetleg könnyített testnevelésre, vagy normál tornaórán is részt vehet. A tanár munkájának eredményességét leginkább az mutatja, mikor már nem kell a gyereknek gyógytestnevelési órán részt vennie. Heti három óra kötelező a gyógytestnevelésre utalt gyerek számára, amiből két óra a foglalkozás, egy óra pedig az úszás. Ez mindjárt felvet néhány problémát, hiszen nem minden iskola közelében van uszoda, főként vidéken nem, és tornaterem sem áll mindenhol rendelkezésre. Olyan iskola is van, ahol éppen a délutáni órákban, amikor a gyógytestnevelést tartják, kiadják pénzért a termeket, ezzel elvonva az eredményes munka egyik feltételét.

A kilencvenes években bevezetett gyógytestnevelés ma tantárgyi státusban van, tanítója egyenrangú tagja a tantestületnek, és kötelező óraszáma éppen úgy meghatározott, mint a többi pedagógusé. Ennek ellenére úgy érzi Kisfalvi tanárnő, hogy periférián van a szakmája. Szerinte ennek egyik oka, hogy ingyenes. Márpedig köztudott, hogy amiért nem kell fizetni, annak nincs értéke, azt kevéssé becsülik. Régen a szülőnek külön el kellett vinni a gyereket gyógytestnevelési foglalkozásra, mert az iskolákban nem volt rá mód, és fizetni kellett minden óráért.

Talán e tapasztalatok késztették Kisfalvi Zsuzsannát néhány évvel ezelőtt arra, hogy megalakítsa a Gyógytestnevelés a Gyermekekért Országos Egyesületet. A bejegyzett, ma már közel félezer tagot számláló egyesület összefogja a szakma képviselőit, évente megtartott konferenciáikon pedig mód van arra is, hogy ismertessék a legújabb elméleti és gyakorlati eredményeket, bemutatókat nézzenek meg, s kicseréljék szakmai tapasztalataikat.

A gyógytestnevelő már pályája kezdetén plusz terheket vállal. A Testnevelési Egyetemen végzett testnevelőknek még két évet "rá kell tanulniuk", ha ezt a képesítést is meg akarják szerezni. És, hogy arányban van-e a befektetett idő, energia az elismeréssel, azt csak azon lehet lemérni, hogy javul-e az évek során a gyerekek, főként a serdülők állapota, amikor a tartási rendellenességek szerint vizsgálja a szakorvos. Valamint azon, mennyire sikerül megváltoztatni azt a szülői szemléletet, hogy a gyógyító mozgás - képzett gyógytestnevelő segítségével - nem szükséges rossz, hanem olyan lehetőség, amivel élnie kell minden rászorulónak.