Egy filmrendező, aki nem akart az lenni

A magyar film vizuális nyelvének megújítójaként is ismert Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező-operatőr pénteken ünnepelte 65. születésnapját. Az MTI-nek elárulta, hogy soha nem akart filmrendező lenni. Eredetileg magyar-német szakra járt, onnan váltott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, tagja volt az Egyetemi Színpadnak, ahol rendszeresen vett részt filmes vitákon.

Itt figyelt fel rá az Oldás és kötés című filmje vitáján Jancsó Miklós, akivel később évekig dolgozott együtt - mutatott rá Grunwalsky Ferenc, kiemelve, hogy a szakma "eleganciáját", a magatartást, a műveltséget, a hozzáállást, azt, hogy "ne vegye magát nagyon komolyan" Jancsó Miklóstól tanulta. Később több filmet is készítettek együtt; Grunwalsky Ferenc fényképezte például a Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten (1999), az Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél (2000), az Anyád! A szúnyogok (2000),a Kelj fel komám, ne aludjál! (2002) és A mohácsi vész (2004) című Jancsó-rendezéseket.

Szomjas György rendezővel is több alkotást jegyeznek közösen; Grunwalsky Ferenc volt az operatőre egyebek mellett a Könnyű testi sértésnek (1983), a Falfúró (1985) című filmszatírának, a híres Roncsfilmnek (1992), a Gengszterfilmnek (1999) vagy A Nap utcai fiúk (2007) című alkotásnak.

Hangsúlyozta, hogy az operatőrség megvédi attól, hogy "belegabalyodjon saját magába", szabadabbnak érzi magát a kamera mögött, mint amikor rendez, a képek, a fény, a technika teljesen lekötik.

Grunwalsky Ferenc saját bevallása szerint "munkaőrült". Egy filmhez általában egy-egy bevillanó kép adja az ihletet. "Nem a történetet találom ki, hanem a képeket, onnan jönnek a történetek és a mozgás is" - mondta munkamódszeréről a rendező, akinek nevéhez rendezőként olyan filmek fűződnek, mint a Vörös rekviem (1975), amely a halálra ítélt Sallai Imréről és Fürst Sándorról szól; az Idő van (1985) című filmdráma, az Orbán Ottó íróról 200-ben készült portréfilm vagy a 2002-es Táncalak, amelynek operatőre volt és forgatókönyvét is ő írta. A film a 2003-as Magyar Filmszemlén elnyerte a legjobb látványért járó díjat.

Mint mondta, nincs és nem is volt soha kedvenc filmrendezője, igazából "mindenevő". A film mindig változik, mindig újra kell értelmezni, mindig új emberek jönnek - vélekedett Grunwalsky Ferenc, aki szerint a Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMK) feladata pont az, hogy segítsen egyensúlyt teremteni, lehetőséget adni a fiatal alkotóknak. Bár az MMK kuratóriumi elnöksége mellett csak operatőrként dolgozhat, nem rendezhet, három forgatókönyve is megfilmesítésre vár. Azt azonban, hogy ezek miről szólnak, babonából nem árulta el.

Grunwalsky Ferenc 1943. május 16-án született Budapesten, 1968-ban szerzett diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Számos rövidfilm után 1975-ben rendezte meg első nagyjátékfilmjét, a Vörös rekviemet. A magyar film vizuális nyelvének megújítójává vált, a videotechnika filmszerű alkalmazásának magyarországi úttörője, egyik kidolgozója volt. Ötször nyerte el a magyar filmkritikusok díját. Forgatókönyvíróként is számos sikeres film fűződik a nevéhez, köztük Mészáros Márta Örökbefogadás című filmje, amely a berlini Arany Medve-díjat is elnyerte. Munkásságát 1989-ben Balázs Béla-díjjal, 1997-ben érdemes művész címmel ismerték el, 2004-ben Kossuth-díjat kapott. Évről-évre részt vesz a Magyar Filmszemle létrehozásával kapcsolatos munkákban mint a zsűri, illetve a szervezőbizottság tagja. 2003 januárjában választották meg a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumának elnökévé.