Miért nem egyeztet előre a pártokkal Sólyom László ezekben a jelölési ügyekben?
Azért, mert komolyan veszi azt az alkotmányos előírást, amely szerint a köztársasági elnök jelöl, az országgyűlés pedig szavaz a jelöltekről. Abból indul ki, hogy ezeknek a posztoknak és ezeknek a személyeknek az autonómiája, pártoktól való függetlensége úgy garantálható leginkább, ha a személyi javaslatok nem a pártoktól jönnek. Az adott feladatra legalkalmasabb személy kiválasztását végzi el a köztársasági elnök. Ehhez minden rendelkezésre álló információt és tanácsot igénybe tud venni. A sokféle véleményt figyelembe véve kialakítja a jelölés szempontjait, de a konkrét személy dolgában maga dönt.

Mit gondolnak azokról, a kemény kritikákról, amelyek az elmúlt napokban nyilvánosságra kerültek? „Nem tudom, feltűnt-e, de Sólyom mindig olyasvalakit jelöl, akivel együtt írt már legalább egy könyvet”- így egy Fideszes képviselő, illetve az MSZP-s Juhász Ferenc szerint: „Nagyon vigyázni kell arra, nehogy a pártok helyett a köztársasági elnök klientúraépítése lépjen a rendszerbe.”
Mindkét vélemény arról tanúskodik, hogy megfogalmazóik nem tájékozódottak kellő körültekintéssel, hiszen állításaik egyszerűen nem igazak. Amikor a törvény a jogászi végzettség feltételét támasztja a posztok betöltésére, akkor nehéz olyan embert találni ezzel a végzettséggel és a megfelelő szakmai tapasztalattal, akinek valamilyen formában ne lett volna köze az Alkotmánybíróság volt elnökéhez.

Az ilyen típusú magyarázatok kifejezetten arra szolgálnak, hogy eltereljék a figyelmet a valódi indokokról. Ha azt kutatjuk, hogy miért nem sikerült az eddig jelölteket az országgyűlésnek megszavaznia, akkor csak ilyen típusú kifogásokkal lehet találkozni, ahelyett, hogy tisztázódna a pártok valódi szándéka. Sőt, a titkos szavazás körülményei miatt még az se derült ki, hogy mely képviselők szavaztak igennel vagy nemmel. Volt olyan szavazás is, hogy nem volt gazdája az elutasító véleménynek. Ha csak az előzetes és utólagos nyilatkozatokat tartjuk szem előtt, abból már többször összeállt volna a kétharmados támogatás. Nagyon komoly problémának tartom, hogy nincsenek valós szakmai indokai az elutasításnak.

Baka András esetében két kifogás merült fel: egyrészt, hogy korábban nem volt magyarországi gyakorlata, másrészt az, hogy kötődése volt az MDF-hez. Ezek tehát nem elég megalapozottak?
A rendszerváltozás utáni első országgyűlés tagjának lenni akármelyik frakcióban ülve egy különleges lehetőség volt a rendszerváltozás tevékeny alakítására. Ráadásul Baka András nem is volt tagja a pártnak, csak a képviselő csoportjának, annak is kevesebb, mint egy évig. Én ezt nem tekintem olyan körülménynek, amit 2008-ban, tizennyolc év távlatából ilyen döntő súlyúnak kellene tekinteni.

A magyarországi szakmai tapasztalatra pedig azt mondanám, hogy aki ismeri a Strasbourgi emberjogi bíróság működését, struktúráját az tudhatja, hogy a magyar bíró a Magyarországról érkező ügyekkel behatóan foglalkozik, és így folyamatos figyelemmel kíséri és elbírálja a magyar bíróságok ítélkezését. Ráadásul Baka András éveken át az egykori Államigazgatási Főiskola vezetője volt, ami jelentős igazgatási tapasztalatot jelent.

Van-e valamilyen mélyebb oka annak, hogy most már folyamatosan visszautasítják az államfő jelöltjeit?
Nem hinném, hogy lenne egyetlen olyan nagy elv, ami ezt magyarázná. Már csak azért sem, mert az országgyűlés korábban már három esetben is megszavazta az államfő jelöltjeit: két ombudsmant és egy legfőbb ügyészt.

Inkább arról van szó, hogy a pártoknak ma már nincs lehetőségük, hogy a jelölést megelőzően véleményüket a lehetséges jelölt személyéről megjelenítsék, és érvényesítsék. Ezt nagyon nehezen fogadják el. Korábban más volt a gyakorlat, de a köztársasági elnök szerint ez rossz volt. A pártok érdekérvényesítési szempontjából tehát ez visszalépés, viszont az alkotmány helyes értelmezése szerint, továbbá abból szempontból is előrelépés, hogy ezeknek az intézményeknek az élére kizárólag az alkalmasság kritériumai szerint kerül új vezető. Figyelembe kell venni azt is, hogy a parlamenti pártok gyakran akkor sem tudnak konszenzusos jelöltről megállapodni egy-egy tisztségre, ha az államfőnek nincs is szerepe a jelölésben. Az alkotmánybírák megválasztása többször mutatott példát erre. Az államfő által állított jelöltek meg nem választása mögött tehát ugyanúgy ott lehet a parlamenti pártok megegyezésre való képtelensége is. Mindezek ellenére azt remélem, hogy a köztársasági elnök érvelését már elfogadták az országgyűlési képviselők, és nem fogják ezeket a személyi döntéseket presztízsküzdelmek színtereinek tekinteni.

Ezek szerint nehezen elképzelhető, hogy a közeljövőben bármiféle előzetes egyeztetés legyen az államfő és a pártok között?
Az államfő nem kíván a jelölést megelőzően a jelöltek személyéről háttér-alkudozásokba bocsátkozni . Sólyom László azonban figyel arra, hogy mit mondanak a parlamenti pártok, mely szempontok fontosak nekik. A folyamat már el is jutott odáig, hogy a pártok nem a nyilvános bemutatáskor ismerik meg a jelölteket, hanem előzetesen kapnak erről tájékoztatást. A legutóbbi ombudsman-jelöléskor olyan párost állított ki a köztársasági elnök, akik külön-külön korábban a legtöbb szavazatot kapták az országgyűléstől. Ezekben a döntésekben is tükröződik a pártok véleményének figyelembe vétele, de azt nem kívánja feladni az államfő, hogy a személyre vonatkozó javaslat megtétele őt illeti. Ez garantálhatja ugyanis az így megválasztott tisztségviselők függetlenségét.